Irodalmi portál, olvasnivaló Péntek, 2024-11-22, 09:46
INTERAKTÍV IRODALMI PORTÁL
Olvasnivaló irodalom
Főoldal | Regisztráció | Belépés Üdvözöllek Vendég | RSS
FŐMENÜ
OLDAL KATEGÓRIÁK
EPIKA [65]
Pl: Anekdota Elbeszélés Életrajz Humoreszk Karcolat Kisregény Kistörténetek Levél Mese Napló Novella Önéletrajz Pamflet Paródia Regény Tárca Útleírás
LÍRA [221]
Pl: Ars poetica Dal Elégia Gúnydal Gyászdal Haiku Helyzetdal Képvers Óda Önmegszólító vers Panaszdal Prózavers Rapszódia Szabad vers
DRÁMA [1]
Pl: Abszurd dráma Bohózat Bosszúdráma Burleszk Commedia dell'arte Drámai költemény Egyfelvonásos Kabaré Komédia Közjáték Melodráma Mesejáték Mirákulum Misztériumjáték Monodráma Színjáték Történelmi dráma Tragédia Tragikomédia
ÁTMENETI MŰFAJOK [8]
Apokalipszis Ballada Chantefable Ekloga Életkép Episztola Haláltánc Hosszúvers Idill Panegirikusz Románc Románcos ballada Széphistória Tájköltészet Tanköltemény Testamentum Thriller
FRISS MAGAZIN
VÁLOGATÁSOK
FÓRUMTÉMÁK
  • ORVOSI KORRUPCIÓ (0)
  • Így nyír ki minket a munka (4)
  • Hawking: Nincsenek is fekete lyukak (1)
  • Melyek voltak a 2013-as év legjobb magyar könyvei? (0)
  • ÚJ KÉPEK
    Bory-Vár
    Győri utcakép
    Csengettyűk - virágfotó
    Moldova György portré
    Szemkontaktus
    BANNERFORGATÓ
    PARTNEREINK
  • LINKÉPÍTŐ
  • tokio170
  • Irodalmi portál
  • Versek, novellák
  • CÍMKEFELHŐ
    irodalom Vers líra gondolat Czinege László NOVELLA Taxi költészet napja egészségügy jegyzet taxis hangulat karácsony nyár költészet magazin könyv budapest versek kultúra tavasz gabiga interjú támogatás valósághatáron elszívás idő szerelem Bátai Tibor Czinege László interjú Dány Gárdonyi Géza karácsonyi szonett epika SZÜLETÉSNAP természetfotó kerti virág dugó kistörténet Ünnepi Könyvhét kutyavilág könyvhét hangosvers próza Őszi kép könyvvásár napnyugta irodalmi díj irodalmi portálok tokio170 Szőrösfülű Erdély Csősz Pista író irodalom online betegség kiállítás forradalom írótábor idézetek fotó díj olvasnivaló kéz a kézben képzőművészet Harper Lee Film magyar költészet napja szabadságharc ősz novellák életkép emlék online irodalom publikáció publikálás irodalom hírek húsvét hajléktalan dráma költő háború kutya áprilisi tréfa bíróság korrupció jogtalanság rendőri túlkapás brutalitás jog kórház bántalmazás élet halál Vuts Józsefné kamaszlélek elmúlás baleset emlékek hétfő reggel
    Főoldal » LÍRA
    « 1 2 ... 8 9 10 11 12 ... 22 23 »
    alszik az álom, a megfáradt est,
    csontok közt a húsban, alszik a test.
    alszik a szem, és alszik a száj,
    tintába fullad, és alszik a táj.

    zsigerbe csobban, zaklatott zaj,
    robban a lélek, és alszik a baj.
    alszik a vágy, és ébred a zaj,
    alszik a köröm, és alszik a haj.

    húzd be a függönyt, bánt ma a fény,
    na, ez sem lett megint, egy nagyregény.
    bánt ma a fény, és bánt ma a zaj,
    csattan a húsban, sajdul a jaj.

    falakba süpped a jeltelen zaj,
    és közben csak növekszik a köröm, a haj.
    lüktet a szív, a lép, és a máj,
    semmi, de semmi, csak élni fáj.
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 2116 | Hozzáadta:: sefyandi | Dátum: 2016-01-04 | Hozzászólások (6)

     

    Mint elázott szerelmes levél,
    amelyben nincs zokszó csak remény;
    kerek repkény hull tenyeremre,
    színe emlékeztet kék szemedre -,
    felröppen szívemből egy sóhaj,
    s látok egy kaput, most nagyot csattan,
    mióta nem láttam őt; hamu
    és por szórta be múltamat, kamu
    a szerelem is? hogy is tudott
    ennyire elfelejteni? csoszogj
    hát lélek a múltban, film szalag
    lett az emlékezés, a vágónak
    szíve hideg, nem érez sehogy,
    nem igaz neki, nem nagy vagyon
    a tiszta beszéd, a könnyezés.
    Birkózhat velem csalfán a józan-ész
    Szendergés közben szép szemed rám-néz
    kevés ez, mint pohárfenekén a méz ;
    (aludtam, hátha veled álmodhatok;),
    lesütött szempilládra csókot adok,
    nem egyet, sőt százat sóváran,
    Egyedül vagyok, s elábrándoztam,
    itt várlak, de álmomba nem jöhetsz....
    Vajon remek lenne az élet egyedül?
    de a rendszert irányítani kell legbelül,
    és az ember nem egy retek, noha az is
    párosan szeret kikelni, fejlődni, hisz
    mindig remeg, és kitépik korán.
    Ne legyek remete, átbújtam tűfokán
    megfontolás nélkül, s most bizonytalan,
    szívem csukom, nem legyek káptalan.

     

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 2124 | Hozzáadta:: fellegvary | Dátum: 2016-01-03 | Hozzászólások (4)

    Még megéri önmagam álltatni,
    angyali mosollyal csapni a szelet,
    s az igaz érzelmet kirostálni.
    Hisz annyi naivság befészkelhet

    dogmáink közé, kell sok bedörzsölés.
    Nem ócska szenvedélyre gondolok -,
    vajon bármikor visszajön egy érzés?
    Van ismétlésre esély kordonok -,

    parttalan időkorlátok között?
    Búját ki köszörüli, ismétel,
    mint a visszaeső, makacs hajótörött,
    soha ki nem szárad ez a tenger.

    Az illem meglágyít bárkit mindig
    Ám hiába, ha a nők nem nevetnek.
    Megálljatok ti, kőszívű nőcik!
    Úgy tudtam, közvetlen vagyok, s merengek -

    szerelmek nagyszerűségén; pazar
    élmény amíg incselkedhet az ember,
    de fáj is, ha csöppnyi bukta felkavar,
    s fanyar képpel hátrálok nemegyszer.

    Annyira hiányzik egy pár séta,
    (tán már nincs is igazi bók, udvarlás?)
    s jaj, kezemben rég nem leng bokréta,
    pedig lobog még a láng, vagy áthallás?
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 2149 | Hozzáadta:: fellegvary | Dátum: 2016-01-02 | Hozzászólások (2)

    Hogy lehet, hogy az, kit én
    szeretek nagyon még,
    vár rám titkos rejtekén,
    szép szemében ínség,
    s mint leégett gyertyaláng
    alig pillog, él még.
    Vágyakozik, visszaránt
    pár száz boldog percért?

    Én meg közben szunnyadok,
    lekábít a kényszer.
    Ringatózom, s álmodok
    még egy esélyt éjjel.
    De a reggel újra csak
    tök-ridegen ébreszt.
    Botor a világ, becsap,
    s én is őt elégszer.

    Úgy áhítom, mint a bölcs
    azt a régi percet,
    mely kettőnket egybefont,
    távlatokba szerkeszt.
    Mint a vízcsepp, földbe folyt -
    mély-vonzás itta feszt,
    s most valahol összeönt,
    vagy egymásba kerget.

    Madár lennék, dobva fel
    Hajt toronyiránt szél,
    égnek rejtekén a jel,
    mindkettőnkbe vágy kél,
    lelkemnek, ha szállni kell
    sebzett-szívre páncél,
    sólyom suhan, visz megint
    mindent újra átél.

    Masszív a rend,élező
    de hiába kínok -,
    édes csók ízével ő ,
    bódító parázs most.
    Gyönyörökbe rejt e nő
    komisz karma vámolt. .
    Így-sem úgysem terhelő,
    óriás ki játszott.

    Nem bánok semmit, ne félj,
    hisz minden elég majd,
    égtem, égtél szerettél,
    véred bár alábbhagy ;
    szenvedéllyel nézve szét,
    ne hűljön ki lázad,
    Százszor vissza hí a fény,
    ne adjuk halálnak.
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 2131 | Hozzáadta:: fellegvary | Dátum: 2015-12-31 | Hozzászólások (15)

    Én úgy akartam mind elmondani,
    és mint reméltem, visszakaphatom!
    Kufár a lét… időtlen fintora,
    mit másért áldozol, magának osztja ki.
     
    Én azt akartam, elbeszélhetem,
    és úgy találtam, mélyre hull a szó.
    Reménytelen a visszhang, jóleső,
    felőrli csend hitem, magányos, védtelen.
     
    Én mind akartam azt, mi emberi,
    és alkuvásban várakoztam ott,
    sebemre ír, ma sem jutott elég,
    mély sóhajom, ha van, az éter elnyeli.
     
    Én mást akartam, vitt a rossz, a jó,
    és elhallgatták, mennyit érhetek.
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 2143 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2015-12-08 | Hozzászólások (3)



    Kísért a múlt – üzen –, megremeg egy mobil,
    szellemként ijesztget bennünket Csernobil.
    Agyamban rémület villant fel képeket –
    elment egy jóbarát, bár meg sem érkezett.

    Huszonkét éve még friss május volt – fiatal,
    míg sorban álltunk sörért, ránk dőlt egy zivatar.
    A Dagály strand fái fáradt felhőket fűztek,
    s mi vízbe menekülve mustráltuk a nőket.

    Nem gondoltunk messze – hogy lehet egy rettenet –,
    távol volt Ukrajna, mint idegen égitest.
    Emlékszem – langyos volt esténk, megtelt a terasz –
    lengén, időtlen mámorral csókolt a tavasz.

    A munka ünnepén (még zárt volt a hangulat)
    nem szívhattunk magunkba sejtelmes titkokat.
    Másnap festették meg, mint szállt felénk az áldás,
    és "épphogycsak" dózisban terjedt a sugárzás.

    Több ezer év magány, tíz másodperc tompa
    gondolkodás miatt – felrobbant a bomba.
    Négyezer áldozat…? Talán több százezer,
    haláluk csapdája emlékművet emel.

    A tehetős segítség fényévnyi távol van,
    torz jólétmámorától érzése hontalan.
    Huszonkét bűnös év, s a józan ész – ha segít –
    a kísértetvárosra ítéletet vetít.

    Hirosima filmje – már rég volt bemutató,
    most omló szarkofágról suttog a híradó.
    Lyukas tető alatt él több tonna bősz anyag,
    és halálra vált csendben perceg a folyamat...


    2008. 04. 24.


     

    Megjegyzés:

    Tíz másodperc: ennyi idő kellett hozzá, hogy néhány felelőtlen szovjet mérnök elszabadítsa a poklot az
    ukrajnai Csernobil atomreaktorában. Az 1986. április 26-án, hajnali 1 óra 23 perckor bekövetkezett robbanás Ukrajna 12 megyéjének 2300 települését sújtotta sugárfertőzéssel.

    A robbanás okozta radioaktív sugárzás több százszorosan haladta meg a Hirosimára és Nagaszakira dobott amerikai atombombák által keltett sugárzásét.

    48 ezer év: ennyi idő kell ahhoz, hogy a robbanás helyszínén megszűnjön a radioaktív sugárzás.
    600 esztendő múlva, 2586-ban a sugárzás mértéke már olyan alacsony lesz, hogy az emberek visszaköltözhetnek Csernobilba és környékére.
    Hivatalos ukrán adatok szerint közvetlenül a robbanáskor harmincan vesztek oda, az elszenvedett sugárfertőzés következtében pedig 4300 ember halt meg. A robbanás következtében mintegy 100 ezer tonna fém szóródott szét és párolgott el. Az elmúlt években a zónában lecsapódott szennyeződés alig egy százalékát távolították el.
    Ma sem lehet pontosan tudni, hány áldozatot követelt a katasztrófa, hányan betegedtek meg, vagy haltak meg az óta a radioaktív szennyezés okozta betegségekben. A halálos áldozatok száma 1991-es hivatalos adat szerint 32, 1996-ban 230 volt, akik elsősorban a közvetlenül érintettek: az ott dolgozók, valamint a mentésben résztvevők közül kerültek ki. 1993-ban 3,8 millió, 1995-ben 5 millió ember fertőzéséről beszéltek Ukrajnában.


    Nagyszámú daganatos megbetegedés Magyarországon...


    Magyarországon a tényleges hatalmat birtokló szocialista politikusok, az MSZMP vezérkara azt követően, hogy a sugárfertőzés első napjaiban a katasztrófa említését megtiltották az általuk száz százalékig ellenőrzött médiában, a hír napvilágra kerülését követően egyetlenegy dologra törekedett: a közvélemény megnyugtatására.
    Míg más országokban jódot osztottak, bent maradtak az emberek a lakásokban, tartózkodtak a friss zöldségek, saláták, tejtermékek fogyasztásától, Magyarországon szinte ugyanúgy ment minden, mint azelőtt. Az orvosok rögtön felfigyeltek a spontán vetélések, koraszülések, fejlődési rendellenességek megszaporodására, de komoly kutatások ez ügyben nem történtek.

    A gyermekek körében Magyarországon a csernobili katasztrófát követő időszakban jóval nagyobb mértékben terjedtek a rosszindulatú daganatos betegségek, különösképpen a leukémia.
    Feltételezhető, hogy bizonyos környezeti hatások és ezzel összefüggő genetikai károsodások miatt hamarabb úrrá lehetnek ezek a betegségek az akkor gyermek- és fiatalkorukat élő generációkon.
    A leukémiás gyerek-megbetegedések száma különösen megszaporodtak Békés megyében, a Viharsarokban. Ennek különféle magyarázatai lehetnek, hiszen a román határ közelsége miatt nem lehetünk tisztában vele, miféle vegyi szennyezés érhette a környéket. Azonban az is tudvalevő, hogy a Romániát ért radioaktív sugárzás közel kétszerese volt annak, ami Magyarországot érte. Romániában jódtablettát osztottak, Magyarországon ez nem történt meg.

    Mayer Árpád, az Uzsoki Kórház főorvosa szerint Csernobil óta terjed a pajzsmirigyrák Magyarországon. Ugyancsak elszaporodott, és az előrejelzések szerint tovább szaporodik a szájüregi és garatrák, a bőr, a nyál, a hasnyálmirigy, a vastag és végbél, valamint a tüdőrák.

    A mai napig nem készültek korrekt felmérések arról, hogy milyen károsodást szenvedtek azok, akiket a munkájuk a Szovjetunióba szólított, és Ukrajna területén tartózkodtak a robbanás pillanatában.
    Lapinformáció szerint 11 magyar kamionsofőr közül ma már csak ketten élnek, a többiek daganatos megbetegedésekben hunytak el.


    * A megjegyzés tartalma Klósz Ferenc honlapjáról idézett.

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 2159 | Hozzáadta:: tokio170 | Dátum: 2015-09-23 | Hozzászólások (2)

    És fénylő hópihékké dermednek a csillagok,
    míg égi pírba mártott lelkem biztatásra vár.
    Kabátom alján kósza szél susogva játszadoz,
    majd sarki fény ölére fújja őserők szavát.
     
    Szavam elül, magamba bújva messze révedek,
    agyamban milliónyi gondolat csatába száll.
    Ölel a csend, tűz- és fagyra vált a végtelen.
    Sivár a gazdag, nem érdekel, lesz-e Kánaán,
    azután…

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 2140 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2015-08-29 | Hozzászólások (4)

     

     

    Mit mondatokba szőni nem fogok,

    mind rímjeimbe oltva suttogom.

    Az ajtó zárva bár, téblábolok,

    a kulcs kezekben régtől tántorog.

              

     A zár erős, és én is tévedek,

     hisz úr a rozsda, és ne higgyenek,

    csak nő vagyok, kinél az értelem

    kavar, csalárd, sekélyes lételem.

     

    A gátjaim közt így vagyok egész,

    Madách „kevercse”, lázadó, kemény,

    és  porba hullok mégis, nem kevés,

    megéri minden tiltás, szenvedés.

     

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 2142 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2015-08-15 | Hozzászólások (6)

    Mint szeressek sziklagörgeteg mögül,
    és  hogyan ragyogjam át a félhomályt…
    A majd reményt csitít, vélt valót odáz,
    megöl. Rongyos lelkem mégis felröpül,
                                      
    túl hetedhatáron át kivár, örül,
    ’ ahogy vigaszra lel a gyermek. Hová
    a gondolat sodor, délibáb, fohász,
    könnybe zárt fizetség vágyott bűnömül.
     
    Mind az óhajom szigetre álmodom…
    Tengerárt megélt kövekre úgy rovom,
    hogy van tovább, hiszem, s míg elé megyek,
     
    lábam vásik el, verítékcsepp eső
    borít, nem tántoríthat el, lesz erőm
    elég. A próba vár, nem veszíthetek. 

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 2132 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2015-07-28 | Hozzászólások (4)



                   Belesimulni annyira meghitten
                   ahogyan csak ők tudtak a régiek
                   helyére tolva a kizökkent időt
                   hazatérni az eredendő rendbe

                   boldog tárgyak közt élni a jelenben
                   az időtlen ösztönös tudatában
                   pillanatról pillanatra teremtve
                   újra a harmónia egyensúlyát

                   megcsapolni a psziché legmélyéről
                   felszínre szivárgó tudást mint lehet 
                   kilépni a meglévőbe zártságból 
                   és alkotni föléd kreatív teret

                   megbizonyosodni hogy e szabadság
                   jegyében teljesülhet végre arány 
                   mérték szabály és érvénnyel mondható 
                   ítélet mentegetőzéseidről

                   elég.
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 2167 | Hozzáadta:: Tibor | Dátum: 2015-06-20 | Hozzászólások (1)

    KERESÉS
    STATISZTIKA


    PORTÁLTAGOK: 89
    KOMMENTEK: 435
    FÓRUM: 4/9
    FOTÓK: 34
    OLVASNIVALÓ: 308
    HÍREK: 62
    LETÖLTÉSEK: 4
    PUBLICISZTIKA: 18
    VÁLOGATÁSOK: 21
    VIDEÓK: 6

    Születésnapok:

    FRISS KOMMENTEK
    Köszönöm a hozzászólást az előadó nevében is.

    Kedvet kaptam szétnézni felétek, olyan csalogató a vasárnapi körképed. Örülök, h

    Így múlik a világ dicsősége, ahogy a nagyok szokták mondani.
    Köszönöm, ho


    A régi dolgok természetszerűleg gyorsan feledésbe merülnek. Ez a tizenkét éves o

    A sokat látott retró Kalef... A régmúlt emlékei elevenednek fel olvasva versedet

    ÜZENŐFAL
    VIDEÓK
    00:01:54

    Czinege László: Karácsonyi szonett

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 2
    • Helyezés: 5.0
    00:04:46

    Czinege László: kéjpillanat

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 2
    • Helyezés: 4.0
    00:03:14

    Elszívás

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 3
    • Helyezés: 0.0
    HANGOSVERSEK
    [2013-06-18][Hangosversek]
    Becsülj akkor... (4)
    [2013-09-21][Hangosversek]
    Őszi éj Pesten (1)
    [2014-08-27][Hangosversek]
    Mintha kézenfekvő lenne (1)
    [2022-02-15][Hangosversek]
    Czinege László: Húsz év kánikula (0)
    ARCHÍVUM
    CÍMKEFELHŐ

    Copyright

    Irodalom Online

    © 2024
    >