alszik az álom, a megfáradt est, csontok közt a húsban, alszik a test. alszik a szem, és alszik a száj, tintába fullad, és alszik a táj.
zsigerbe csobban, zaklatott zaj, robban a lélek, és alszik a baj. alszik a vágy, és ébred a zaj, alszik a köröm, és alszik a haj.
húzd be a függönyt, bánt ma a fény, na, ez sem lett megint, egy nagyregény. bánt ma a fény, és bánt ma a zaj, csattan a húsban, sajdul a jaj.
falakba süpped a jeltelen zaj, és közben csak növekszik a köröm, a haj. lüktet a szív, a lép, és a máj, semmi, de semmi, csak élni fáj.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2116
|
Hozzáadta::
sefyandi
|
Dátum:
2016-01-04
|
|
Mint elázott szerelmes levél,
amelyben nincs zokszó csak remény;
kerek repkény hull tenyeremre,
színe emlékeztet kék szemedre -,
felröppen szívemből egy sóhaj,
s látok egy kaput, most nagyot csattan,
mióta nem láttam őt; hamu
és por szórta be múltamat, kamu
a szerelem is? hogy is tudott
ennyire elfelejteni? csoszogj
hát lélek a múltban, film szalag
lett az emlékezés, a vágónak
szíve hideg, nem érez sehogy,
nem igaz neki, nem nagy vagyon
a tiszta beszéd, a könnyezés.
Birkózhat velem csalfán a józan-ész
Szendergés közben szép szemed rám-néz
kevés ez, mint pohárfenekén a méz ;
(aludtam, hátha veled álmodhatok;),
lesütött szempilládra csókot adok,
nem egyet, sőt százat sóváran,
Egyedül vagyok, s elábrándoztam,
itt várlak, de álmomba nem jöhetsz....
Vajon remek lenne az élet egyedül?
de a rendszert irányítani kell legbelül,
és az ember nem egy retek, noha az is
párosan szeret kikelni, fejlődni, hisz
mindig remeg, és kitépik korán.
Ne legyek remete, átbújtam tűfokán
megfontolás nélkül, s most bizonytalan,
szívem csukom, nem legyek káptalan.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2124
|
Hozzáadta::
fellegvary
|
Dátum:
2016-01-03
|
|
Még megéri önmagam álltatni,
angyali mosollyal csapni a szelet,
s az igaz érzelmet kirostálni.
Hisz annyi naivság befészkelhet
dogmáink közé, kell sok bedörzsölés.
Nem ócska szenvedélyre gondolok -,
vajon bármikor visszajön egy érzés?
Van ismétlésre esély kordonok -,
parttalan időkorlátok között?
Búját ki köszörüli, ismétel,
mint a visszaeső, makacs hajótörött,
soha ki nem szárad ez a tenger.
Az illem meglágyít bárkit mindig
Ám hiába, ha a nők nem nevetnek.
Megálljatok ti, kőszívű nőcik!
Úgy tudtam, közvetlen vagyok, s merengek -
szerelmek nagyszerűségén; pazar
élmény amíg incselkedhet az ember,
de fáj is, ha csöppnyi bukta felkavar,
s fanyar képpel hátrálok nemegyszer.
Annyira hiányzik egy pár séta,
(tán már nincs is igazi bók, udvarlás?)
s jaj, kezemben rég nem leng bokréta,
pedig lobog még a láng, vagy áthallás?
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2149
|
Hozzáadta::
fellegvary
|
Dátum:
2016-01-02
|
|
Hogy lehet, hogy az, kit én
szeretek nagyon még,
vár rám titkos rejtekén,
szép szemében ínség,
s mint leégett gyertyaláng
alig pillog, él még.
Vágyakozik, visszaránt
pár száz boldog percért?
Én meg közben szunnyadok,
lekábít a kényszer.
Ringatózom, s álmodok
még egy esélyt éjjel.
De a reggel újra csak
tök-ridegen ébreszt.
Botor a világ, becsap,
s én is őt elégszer.
Úgy áhítom, mint a bölcs
azt a régi percet,
mely kettőnket egybefont,
távlatokba szerkeszt.
Mint a vízcsepp, földbe folyt -
mély-vonzás itta feszt,
s most valahol összeönt,
vagy egymásba kerget.
Madár lennék, dobva fel
Hajt toronyiránt szél,
égnek rejtekén a jel,
mindkettőnkbe vágy kél,
lelkemnek, ha szállni kell
sebzett-szívre páncél,
sólyom suhan, visz megint
mindent újra átél.
Masszív a rend,élező
de hiába kínok -,
édes csók ízével ő ,
bódító parázs most.
Gyönyörökbe rejt e nő
komisz karma vámolt. .
Így-sem úgysem terhelő,
óriás ki játszott.
Nem bánok semmit, ne félj,
hisz minden elég majd,
égtem, égtél szerettél,
véred bár alábbhagy ;
szenvedéllyel nézve szét,
ne hűljön ki lázad,
Százszor vissza hí a fény,
ne adjuk halálnak.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2131
|
Hozzáadta::
fellegvary
|
Dátum:
2015-12-31
|
|
Én úgy akartam mind elmondani,
és mint reméltem, visszakaphatom!
Kufár a lét… időtlen fintora,
mit másért áldozol, magának osztja ki.
Én azt akartam, elbeszélhetem,
és úgy találtam, mélyre hull a szó.
Reménytelen a visszhang, jóleső,
felőrli csend hitem, magányos, védtelen.
Én mind akartam azt, mi emberi,
és alkuvásban várakoztam ott,
sebemre ír, ma sem jutott elég,
mély sóhajom, ha van, az éter elnyeli.
Én mást akartam, vitt a rossz, a jó,
és elhallgatták, mennyit érhetek.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2143
|
Hozzáadta::
egyszerűen
|
Dátum:
2015-12-08
|
|
Kísért a múlt – üzen –, megremeg egy mobil,
szellemként ijesztget bennünket Csernobil.
Agyamban rémület villant fel képeket –
elment egy jóbarát, bár meg sem érkezett.
Huszonkét éve még friss május volt – fiatal,
míg sorban álltunk sörért, ránk dőlt egy zivatar.
A Dagály strand fái fáradt felhőket fűztek,
s mi vízbe menekülve mustráltuk a nőket.
Nem gondoltunk messze – hogy lehet egy rettenet –,
távol volt Ukrajna, mint idegen égitest.
Emlékszem – langyos volt esténk, megtelt a terasz –
lengén, időtlen mámorral csókolt a tavasz.
A munka ünnepén (még zárt volt a hangulat)
nem szívhattunk magunkba sejtelmes titkokat.
Másnap festették meg, mint szállt felénk az áldás,
és "épphogycsak" dózisban terjedt a sugárzás.
Több ezer év magány, tíz másodperc tompa
gondolkodás miatt – felrobbant a bomba.
Négyezer áldozat…? Talán több százezer,
haláluk csapdája emlékművet emel.
A tehetős segítség fényévnyi távol van,
torz jólétmámorától érzése hontalan.
Huszonkét bűnös év, s a józan ész – ha segít –
a kísértetvárosra ítéletet vetít.
Hirosima filmje – már rég volt bemutató,
most omló szarkofágról suttog a híradó.
Lyukas tető alatt él több tonna bősz anyag,
és halálra vált csendben perceg a folyamat...
2008. 04. 24.
Megjegyzés:
Tíz másodperc: ennyi idő kellett hozzá, hogy néhány felelőtlen szovjet mérnök elszabadítsa a poklot az
ukrajnai Csernobil atomreaktorában. Az 1986. április 26-án, hajnali 1 óra 23 perckor bekövetkezett robbanás Ukrajna 12 megyéjének 2300 települését sújtotta sugárfertőzéssel.
A robbanás okozta radioaktív sugárzás több százszorosan haladta meg a Hirosimára és Nagaszakira dobott amerikai atombombák által keltett sugárzásét.
48 ezer év: ennyi idő kell ahhoz, hogy a robbanás helyszínén megszűnjön a radioaktív sugárzás.
600 esztendő múlva, 2586-ban a sugárzás mértéke már olyan alacsony lesz, hogy az emberek visszaköltözhetnek Csernobilba és környékére.
Hivatalos ukrán adatok szerint közvetlenül a robbanáskor harmincan vesztek oda, az elszenvedett sugárfertőzés következtében pedig 4300 ember halt meg. A robbanás következtében mintegy 100 ezer tonna fém szóródott szét és párolgott el. Az elmúlt években a zónában lecsapódott szennyeződés alig egy százalékát távolították el.
Ma sem lehet pontosan tudni, hány áldozatot követelt a katasztrófa, hányan betegedtek meg, vagy haltak meg az óta a radioaktív szennyezés okozta betegségekben. A halálos áldozatok száma 1991-es hivatalos adat szerint 32, 1996-ban 230 volt, akik elsősorban a közvetlenül érintettek: az ott dolgozók, valamint a mentésben résztvevők közül kerültek ki. 1993-ban 3,8 millió, 1995-ben 5 millió ember fertőzéséről beszéltek Ukrajnában.
Nagyszámú daganatos megbetegedés Magyarországon...
Magyarországon a tényleges hatalmat birtokló szocialista politikusok, az MSZMP vezérkara azt követően, hogy a sugárfertőzés első napjaiban a katasztrófa említését megtiltották az általuk száz százalékig ellenőrzött médiában, a hír napvilágra kerülését követően egyetlenegy dologra törekedett: a közvélemény megnyugtatására.
Míg más országokban jódot osztottak, bent maradtak az emberek a lakásokban, tartózkodtak a friss zöldségek, saláták, tejtermékek fogyasztásától, Magyarországon szinte ugyanúgy ment minden, mint azelőtt. Az orvosok rögtön felfigyeltek a spontán vetélések, koraszülések, fejlődési rendellenességek megszaporodására, de komoly kutatások ez ügyben nem történtek.
A gyermekek körében Magyarországon a csernobili katasztrófát követő időszakban jóval nagyobb mértékben terjedtek a rosszindulatú daganatos betegségek, különösképpen a leukémia.
Feltételezhető, hogy bizonyos környezeti hatások és ezzel összefüggő genetikai károsodások miatt hamarabb úrrá lehetnek ezek a betegségek az akkor gyermek- és fiatalkorukat élő generációkon.
A leukémiás gyerek-megbetegedések száma különösen megszaporodtak Békés megyében, a Viharsarokban. Ennek különféle magyarázatai lehetnek, hiszen a román határ közelsége miatt nem lehetünk tisztában vele, miféle vegyi szennyezés érhette a környéket. Azonban az is tudvalevő, hogy a Romániát ért radioaktív sugárzás közel kétszerese volt annak, ami Magyarországot érte. Romániában jódtablettát osztottak, Magyarországon ez nem történt meg.
Mayer Árpád, az Uzsoki Kórház főorvosa szerint Csernobil óta terjed a pajzsmirigyrák Magyarországon. Ugyancsak elszaporodott, és az előrejelzések szerint tovább szaporodik a szájüregi és garatrák, a bőr, a nyál, a hasnyálmirigy, a vastag és végbél, valamint a tüdőrák.
A mai napig nem készültek korrekt felmérések arról, hogy milyen károsodást szenvedtek azok, akiket a munkájuk a Szovjetunióba szólított, és Ukrajna területén tartózkodtak a robbanás pillanatában.
Lapinformáció szerint 11 magyar kamionsofőr közül ma már csak ketten élnek, a többiek daganatos megbetegedésekben hunytak el.
* A megjegyzés tartalma Klósz Ferenc honlapjáról idézett.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2159
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2015-09-23
|
|
És fénylő hópihékké dermednek a csillagok,
míg égi pírba mártott lelkem biztatásra vár.
Kabátom alján kósza szél susogva játszadoz,
majd sarki fény ölére fújja őserők szavát.
Szavam elül, magamba bújva messze révedek,
agyamban milliónyi gondolat csatába száll.
Ölel a csend, tűz- és fagyra vált a végtelen.
Sivár a gazdag, nem érdekel, lesz-e Kánaán,
azután…
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2140
|
Hozzáadta::
egyszerűen
|
Dátum:
2015-08-29
|
|
Mit mondatokba szőni nem fogok,
mind rímjeimbe oltva suttogom.
Az ajtó zárva bár, téblábolok,
a kulcs kezekben régtől tántorog.
A zár erős, és én is tévedek,
hisz úr a rozsda, és ne higgyenek,
csak nő vagyok, kinél az értelem
kavar, csalárd, sekélyes lételem.
A gátjaim közt így vagyok egész,
Madách „kevercse”, lázadó, kemény,
és porba hullok mégis, nem kevés,
megéri minden tiltás, szenvedés.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2142
|
Hozzáadta::
egyszerűen
|
Dátum:
2015-08-15
|
|
Mint szeressek sziklagörgeteg mögül,
és hogyan ragyogjam át a félhomályt…
A majd reményt csitít, vélt valót odáz,
megöl. Rongyos lelkem mégis felröpül,
túl hetedhatáron át kivár, örül,
’ ahogy vigaszra lel a gyermek. Hová
a gondolat sodor, délibáb, fohász,
könnybe zárt fizetség vágyott bűnömül.
Mind az óhajom szigetre álmodom…
Tengerárt megélt kövekre úgy rovom,
hogy van tovább, hiszem, s míg elé megyek,
lábam vásik el, verítékcsepp eső
borít, nem tántoríthat el, lesz erőm
elég. A próba vár, nem veszíthetek.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2132
|
Hozzáadta::
egyszerűen
|
Dátum:
2015-07-28
|
|
Belesimulni annyira meghitten
ahogyan csak ők tudtak a régiek
helyére tolva a kizökkent időt
hazatérni az eredendő rendbe
boldog tárgyak közt élni a jelenben
az időtlen ösztönös tudatában
pillanatról pillanatra teremtve
újra a harmónia egyensúlyát
megcsapolni a psziché legmélyéről
felszínre szivárgó tudást mint lehet
kilépni a meglévőbe zártságból
és alkotni föléd kreatív teret
megbizonyosodni hogy e szabadság
jegyében teljesülhet végre arány
mérték szabály és érvénnyel mondható
ítélet mentegetőzéseidről
elég.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2167
|
Hozzáadta::
Tibor
|
Dátum:
2015-06-20
|
| |