alszik az álom, a megfáradt est,
csontok közt a húsban, alszik a test.
alszik a szem, és alszik a száj,
tintába fullad, és alszik a táj.
zsigerbe csobban, zaklatott zaj,
robban a lélek, és alszik a baj.
alszik a vágy, és ébred a zaj,
alszik a köröm, és alszik a haj.
húzd be a függönyt, bánt ma a fény,
na, ez sem lett megint, egy nagyregény.
bánt ma a fény, és bánt ma a zaj,
csattan a húsban, sajdul a jaj.
falakba süpped a jeltelen zaj,
és közben csak növekszik a köröm, a haj.
lüktet a szív, a lép, és a máj,
semmi, de semmi, csak élni fáj.
|
>
