Ugye, mennyiszer hallunk olyanokat: toleranciahiány, kiszolgáltatottság,
előítélet, sovinizmus, nacionalizmus, megkülönböztetés, rasszizmus, fasizmus,
cionizmus, gyűlölködés, stb.?
Nos, amikor hasonlókat észlel valaki, akkor általában a kisebbségek jogainak
csorbulására gondol – és a gátlástalan többségi akarat érvényesülésére –,
miközben magában, vagy nyilvánosan rettenetesen elítéli ezeket a jelenségeket –
ahogyan azt belesulykolták.
Néhányunk kivételével nem is villan fel senki előtt az a kép, amikor egy adott
populációban előfordulnak olyan egyedek is, akik – bár nem etnikai alapon –, de
megkülönböztetettek, kiszolgáltatottak. Velük tolerancia nélkül, cinikusan, és
lekezelően bánik el a határozott többség.
Ebben a kérdésben nincsen megingásra késztető, hangzatos politikai és média
iránymutatás.
Nem akarom fokozni tovább a kíváncsiságot, megmondom melyik ez a velünk élő,
elnyomott csoport:
Ők az éjszakások.
Gondoltál már arra – te nappalos –, hogy amikor jön a jó idő, ne kiabálj
teljesen feleslegesen – és egyébként is megbotránkoztatóan – a gyerekeddel,
vagy életed párjával valaki ablaka alatt? Lehet, egy éjszakás szunnyad éppen
ott, és ha egyszer felébred… Nappal nem olyan könnyű visszaaludni, mint neked
éjjel, ha nyomasztó álmodból riadsz.
Gondoltál már arra – te nappalos –, hogy ne dudálj teljesen feleslegesen, ha
valamelyik gyalogost, vagy autóstársat „oktatni” akarod? Tudod ugye, hogy ez
szabálytalan? Ám mégis megteszed újra és újra. Eközben – esetleg – csak attól
tartasz, nehogy nyomjon egy satuféket az, akire rákürtöltél, és leküldjön egy
hatalmas sallert – benyúlva az ablakon, vagy esetleg „rád hajlítsa a vasat”.
Az eszedbe sem jutott még tuti, hogy ebben az országban, városban az éjszakások
nappal alszanak.
Ugyanúgy, ahogy te nem vagy kíváncsi a szenvedéseikre, nyűgjeikre, ők sem a
tiedre. Főleg ha azt – ráadásul – fülsértő hangokkal támogatod.
Éjszaka ugyebár a többség álma szent, azt nem lehet háborgatni. Komoly
rendelkezések lépnek életbe este tíz után. Még a megkülönböztetett jelzésű autók
is spórolnak: nem kapcsolják be a szirénát; inkább vigyáznak, nehogy egy nagyot
csattanjanak valamelyik kereszteződésben.
Nappal persze ez máshogyan dívik. Még a Family Frostos „büdösbogár” is
nyomhatja a tilinkóját valamennyi éjszakás ablaka alatt. Hiába is szól rá az
illető, hogy tele van a mélyhűtője (meg a hócipője) fagyasztott téglával, és
egyszer már tényleg hozzávág egyet.
Kit érdekel ilyenkor a váltakozó hangmagasság a szegény éjszakáson kívül?
Csakis a Peti gyereket lehet megbüntetni, ha a tuningolt kispolszkijába
dallamkürtöt szerel, és azzal jampecoskodik a falubeli csajok előtt.
No, de hát falun nincsen éjszakás sem… de szemfüles rendőr mindig akad, amikor
semmi szükség rá. Ha kellene, akkor viszont sürgős 'esetnél' kávézik mind –
általában. Ez is Murphy törvénye.
Van erről vicc is egyébként: Felhívja a tulaj a rendőrséget:
– Jöjjenek gyorsan, most törik fel a garázsomat!
– Minden járőrünk „esetnél” van. – feleli egy zord hang.
Öt perc múlva az ember megint:
– Jöjjenek gyorsan, mert bementek a garázsba!
– Várjon még egy fél órát! – mondja ugyanaz a hang már idegesebben.
Öt perc múlva újra a tulaj:
– Most már ne jöjjenek, mert lelőttem mind a három betörőt!
Két percen belül ott van négy járőrautó szirénázva. Rohannak a garázshoz a
rendőrök.
– Maga hazudott, amikor azt állította, hogy lelőtte a csibészeket!
– Persze. Önök viszont igazat mondtak, hogy „esetnél” vannak...!?
Szóval az éjszakások...
Ugye milyen kézenfekvő, hogyha csikar a hasad éjjel, akkor kihívd az éjszakás
orvosi ügyeletet? Vagy, ha fáj a fogad – no, nem egy nőre, vagy egy ügyes
hapsira – taxiba vágd magad, és elmenj valamelyik non-stop fogászati rendelőbe?
Persze az előző esetben is sokan taxiba vágják magukat, vagy csak egyszerűen
telefonálnak, és a tündibündi-kutyimutyi megy a házhoz.
Amíg fiatal az ember, eljár szórakozni. Hajnalig pang és vedel felváltva valamelyik
dühöngőben. Majd hazafurikázik egy taxival, mivel könnyen elfelejti ilyenkor
gyalog a hazautat. Persze olyan is akad, aki négy saroknál messzebbre lakik, és
azért rendel taxit.
Ezek a fiatalok bele-belekóstolnak az éjszaka fáradalmaiba, de annyi pia, meg
"csattogós maszlag" után, kialusszák a krumplit is a földből. Egy hajó is
kürtölhetne bátran a ház előtt, arra sem riadnának fel. Kibírnak hetente
egy-két éjszakás bevetést különösebb szemléletváltozás nélkül.
Nézzük azonban az éjszakások semmibevételének többi (halmozott) esetét, a
megannyi diszkriminációt:
Egy éjszakás csak nappal intézheti ügyeit, tehát neki nem jár az, mint nappalos
kollégájának:
– Dezső bá’ holnap később jövök, mert beugrom a háziorvosomhoz felíratni a
fogamzásgátlót. Ma pedig korábban elmegyek, mert szülői értekezlet lesz az
iskolában.
Az éjszakás mindent saját időből old meg a pihenése hátrányára, terhére. Vagy
később fekszik, vagy korábban kel, és aztán ugyanúgy végignyomja az éjszakát.
Vannak olyan cégek, ahol non-stop munkavégzés van – tehát a dolgozók éjjel is
küzdenek a kuncsaftért –, de ugyanazon cég nem tart éjszakai pénztárat saját
melósai ki és befizetésére. Szigorúan csak nappal lehet rendezni a piszkos
anyagiakat és a reklamás ügyeket. Ilyenek pl. a taxisok fuvarszervező irodái.
Ezeken a helyeken még most sem veszik tudomásul, hogy az éjszakás is valahol
ember, neki is lehetnének jogai.
Tudnám folytatni bőven: A törvény előtti egyenlőség például már ott elbukik,
hogy az állandó éjszakást is nappalra idézik be a tárgyalásra.
Olvasom valahol, hogy le akarják csökkenteni a közalkalmazottak munkaidejét…
Szerintem inkább át kellene csoportosítani néhányat éjszakába. Hadd szokják.
Éjjel úgysincs közterületes, nincsen APEH ellenőr (csak ha részegen megy
hazafelé, akkor lobogtatja némelyik a flepnijét).
Szóval... elvárhatná az éjszakás, hogy minden működjön éjjel is. Az ő jogai se
csorbuljanak – hasonlóan a nappalos többségéhez.
Lehessen pl. ügyeket intézni, háziorvoshoz jutni, fodrászhoz, cipészhez,
mosodába menni. Legyen egész éjjel mozi, uszoda, könyvtár, játékbolt és
edzőterem.
Annyit már elértünk: néhány drive-ban lehet kajálni, de ott a WC-re nem
engednek be. Éjszaka nincsenek nyilvános WC-k sem (!). A benzinkutaknál pedig a
legtöbb helyen állandóan „épp fel van mosva”.
Ha működne rendesen az éjszaka, akkor megváltozna a nagyvárosok élete. A
tömeget kerülendő, többen intéznék dolgukat éjjel, és ezáltal kiegyensúlyozódna
valamicskét a nappali feszültség. Sok vállalkozónak pedig rendesen beindulna az
éjszakai biznisz.
Minél többen járnának az éjszakába, annál többen éreznék azt, amit egy
hivatalnok még sohasem tapasztalt meg: Van élet éjjel is, ami után édes a
pihenés – már ha hagyja az általuk nem tudatosított, erőszakos, nemtörődöm
többség.
Valamikori feleségem mondogatta: „minden normális ember nappal dolgozik”.
Ez szerintem enyhe csúsztatás. Nem értek egyet vele, mint ahogy azzal sem, hogy
egy bejárati ajtót egy méterről kelljen becsapni, úgy hogy rezegjen a
tetőtérben a gipszkarton. Ilyenkor áll fel a szegény éjszakás álmában (talán
már ötödjére).
Erről, és még néhány hangos dologról már sose tudom őt leszoktatni. Hiába is
mutogattam, hogyan kell úgy élni, hogy más is élni tudjon – még ha az az illető
éppen éjszakás is.
Szóval… ez az én álláspontom, a békés (éjszakás) kisebbségié. Ez egy vélemény.
Persze tudom: „a vélemény olyan, mint a segglyuk, mindenkinek van, ám mégsem
kíváncsi senki a másikéra.” Mondom ezt most én…, de itt is akad némi csúsztatás,
hiszen vannak, akik ebben is mások, mint a többség…
2009, április 18.
