Jégcsap pendül, hó csikordul,
kéményből száll széndioxid,
dermedt égből gumibot hull,
nemcsak zsír ég, fogy a koksz is.

Eltüzeljük a szemetet,
ömlik szaga a világba
(tűzre kerül majd mindenünk,
mégsem csihad a gáz ára),
fojtó füstje karcinogén,
orrot nedvez, szemet gyötör –
fagyottaknak sovány vigasz:
egyre melegszik a légkör.

Az üvegház fantomjára –
autósra – még több teher,
mért nem hajt vajon kerékpárt
joggingban a sok miniszter?!
Hátha akkor helyreállna,
világvárosunkban a rend...
Hadd szégyellje mélyen magát,
aki vezet – most ez a trend.

Adni is kell, kitől kérnek
így említi a régi jog,
s tisztességes emberekre
ne süljön rá marhabillog.
Ingyenélő nagyhangúak
markában ne gyűljön a jó, –
jámbor, birka nemzetünknek
elkelne néhány hálaszó.

Lehet meleg egyszer – persze,
addig azonban még kivár
semmi létünk – futóhomok,
akár az ígéret – sivár.
Fejünk remeg, léptünk lassul,
hisz’ előttünk csak sivatag,
s megszorítások hevében
talán jövőnk is elmarad.

2007. 02. 16.