Borban úszik még a fahéj
szegfűszeggel vert csónakja,
odakinn a hűlt csillag-éj,
benn a mámor kéjillata.
Megpihen sok elnyűtt álom,
felhorgadó s elmúló vágy,
fekszem én is - nem is bánom,
hogy mellém dől az ifjúság.
Reggel hittel kelek újra,
fénnyel fürdet bízó szava,
nyár-emlékek csorgó kútja
mossa szemem - mint valaha.
2008. 01.12.
|