Sárban, vízben gázol
november rőt lova,
mögötte támolyog
viharvert kocsija.
Ponyva alatt hideg,
bakon részeg köd ül,
csípős szélostora
csapdos nyakam körül.
Összegörnyed testem,
megborzong a bőröm,
álomképeimben
hosszan elidőzöm:
Hol égnek szemekben
örök mohatüzek,
ringó táncra kelnek
virtuális szüzek,
öregek mesélnek,
sziklából bor folyik,
hullámzik a zene
hajnaltól-hajnalig.
Ott van az én helyem –
andalít az álom,
november fogatán
csak pislog világom.
2007. 11. 20.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2159
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2016-09-24
|
|
Fényben látom a régvolt ifjúság tavát;
ahol vize apad, repedezik medre,
mégsem fogja idő, nem éri hervadás,
partján sűrű nádas hajladozik egyre.
Holtág valójában, nem is tó igazán,
s ha áradat jönne, felduzzadna szintje,
cserepes szájamat érintené lanyhán, –
nagy zápor kellene, égi áldás szinte!
Napról-napra borul, minden esőre áll,
a tócsányi emlék mégis egyre tikkad,
álmodtalak csupán - igaz lehetsz talán?
Neved mindörökre az ajkamra szikkad.
2009. 07.11.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2136
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2016-09-24
|
|
Borban úszik még a fahéj
szegfűszeggel vert csónakja,
odakinn a hűlt csillag-éj,
benn a mámor kéjillata.
Megpihen sok elnyűtt álom,
felhorgadó s elmúló vágy,
fekszem én is - nem is bánom,
hogy mellém dől az ifjúság.
Reggel hittel kelek újra,
fénnyel fürdet bízó szava,
nyár-emlékek csorgó kútja
mossa szemem - mint valaha.
2008. 01.12.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2133
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2016-09-24
|
|
Lég ellen forgó a szélmalom,
kutyáját csóváló a farok:
öncélból ugat a hatalom,
ám közösből merít a marok.
Csakis saját hasznát szolgálva
csűri-csavarja az érveket,
fösvényen önt a morc molnárja
apró zsákodba egy keveset.
Földről is sepri a porosat
- nevet rád a kegyes grácia -,
feljegyzi mindig az okokat
társa, a hű bürokrácia.
Bársonyba rejtik el a valót,
s kulisszák mögé bújnak, ahol
koncukként mérik szét az adót,
nem nélkülöz, ki velük csahol.
...
Nézd a sok naplopót - mára -, mind jóllakott!
Szuszogva nyúlnak el, arcukon vaskalap,
testük nyugodt, lelkük előregyóntatott,
de álomba süppedő kezük még matat.
2009-04-04
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2159
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2016-09-24
|
|
Zümmög a tér,
szétfut milliárd
duruzsló hang atom.
Az éj iszapjába tolnak
virtuális árnyak,
monitor villog...
Újra csak fojtott,
elfúló hangod hallgatom.
A felhorkanó vágyak
csapzott csordáján
füstölög a billog.
2009-09-03
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2135
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2016-09-24
|
|
Gyerekkorom távol-sziget –
emléke még sűrűn kísért,
mocsár mélyéről méreget;
hullámhangú időm lidérc.
Néha -néha van alkalom:
összevetek múltat – velem,
s aprókölyök-ábrándjaim
kevergeti szédült fejem.
Pusztaság vár, vonz az Alföld,
tücsökzizgés, békazsongás,
Tisza partján perzselő nap –
menekül a gonosz rontás.
Elmém megtért bizonyosság,
visszavágy ízemmel együtt,
hazaér, mint kóbor jószág,
a régi tájra terül – megjött.
2007.08. 10.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2159
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2016-09-24
|
| |
>
