első lépésekhez
biztatást keresve
inogva érkezni
karoló kezekbe

ifjú évek gyötrő
vizsgáit feledve
reményekkel vágyni
biztos munkahelyre

látni pár ostobát
érezni a semmit
befogni a szájat
nem szólni meg senkit

beállni a sorba
felvenni a szlenget
tartani a markot
nem bolygatni trendet

társaságba járni
barátságot óvni
fülekbe suttogva
hazugságot gyónni

szerelmet színlelve
asszonyt tapogatni
támolygó reggelen
valót latolgatni

télen csak ablakból
szemlélni a csendet
hullongó hópelyhek
sora közt a rendet

nyáron erőn fölül
vágyni a csodára
hitelből vásárolt
két hét Adriára
[…]
sorsunk adósságát
fiainkra hagyjuk
tartozás tarisznyánk
nyakukba akasztjuk

megpihenünk végül
siettünk szaporán
életet szenvedtünk
elfáradtunk korán

szikkadt ajkainkra
mámort márt az este
s harmatcsepp titkokat
csurgat a szemünkbe

2009. 02. 21.

Jégcsap pendül, hó csikordul,
kéményből száll széndioxid,
dermedt égből gumibot hull,
nemcsak zsír ég, fogy a koksz is.

Eltüzeljük a szemetet,
ömlik szaga a világba
(tűzre kerül majd mindenünk,
mégsem csihad a gáz ára),
fojtó füstje karcinogén,
orrot nedvez, szemet gyötör –
fagyottaknak sovány vigasz:
egyre melegszik a légkör.

Az üvegház fantomjára –
autósra – még több teher,
mért nem hajt vajon kerékpárt
joggingban a sok miniszter?!
Hátha akkor helyreállna,
világvárosunkban a rend...
Hadd szégyellje mélyen magát,
aki vezet – most ez a trend.

Adni is kell, kitől kérnek
így említi a régi jog,
s tisztességes emberekre
ne süljön rá marhabillog.
Ingyenélő nagyhangúak
markában ne gyűljön a jó, –
jámbor, birka nemzetünknek
elkelne néhány hálaszó.

Lehet meleg egyszer – persze,
addig azonban még kivár
semmi létünk – futóhomok,
akár az ígéret – sivár.
Fejünk remeg, léptünk lassul,
hisz’ előttünk csak sivatag,
s megszorítások hevében
talán jövőnk is elmarad.

2007. 02. 16.

hátadon
kényszerórák rőzsehalma
ameddig látsz
muszáj-napok birodalma
mögötted
elparázsló fásult évek
kísértenek
hamuba tiport remények
*

hátadon
kényszerórák rőzsehalma
ameddig látsz
muszáj-napok birodalma
mögötted
elparázsló fásult évek
sarjadznak
hamu alatt új remények
*

hátadon
kényszerórák rőzsehalma
ameddig látsz
muszáj-napok birodalma
mögötted
elparázsló fásult évek
megperzselnek
hamuból szított remények
*

hátadon
kényszerórák rőzsehalma
ameddig látsz
muszáj-napok birodalma
mögötted
elparázsló fásult évek
betakarnak
hamuba kevert emlékek


2008. február 18.

Hajnali homályban monitorba nézek,
képeken simogat naptestű emléked.
Patak hangját hallom, csordogál a Zagyva –
álomdallamokból üledéket hagyva.

Éjszakai láng – bár elparázslott hamu –,
élményt írt elmémbe Somoskőújfalu.
Lüktet a gondolat – bennem él a távol,
ringó messzeségben tested hívón táncol.

Lankás dombok, hegyek alakod formázzák,
eróziós erők félelmem formálják –
lávaként hömpölyög életem talaján –,
s bazaltbörtönbe zár – nélküled – a magány.

2008, november 22.

 

Márciusi éjszaka -
tavaszeső csatorna.

Rügyek könnye kéjjel csöppen,
virágillat lengén röppen.
A hajnal könnyű madárszárnya
enyhe légben - hangok árja.

Tétován taposom utam,
gondolatom halk zongorafutam
lágyan hangolva rád,
gerinchúrjaimon trilláz.

Minden ütem jövőszándék,
mint szerelmed, szép ajándék.
Szemed zöldjén hanyatt fekszem,
átmelegszik kihűlt testem.

2007. 03. 24.

Ásni kéne tiszta kutat! –
remélve, hogy forrás fakad.
Tükre lenne vágyott álmom, –
jövőbe szórt bizományom.

2006. 10. 07.

Az ember magányos-józanul
nem mer aljas lenni,
inkább szervezetten csal,
csorda-részegen veszteget,
munkahelyen lop, csúsztat;
kitervelten gyomrot émelyít.
Törvény, szabályzat, iránymutatás,
jelkép vagy pártlogó mögé bújva
éli ki pénzsóvár, megalkuvó,
korrupt vágyait –

a sok törtető tanácsadó

A bürokrata úgy terem,
mint üres, bezárt helyeken a pók,
minden logikát besző,
alighogy átlátja a lenyúlható teret.
A főnök hadd higgye: ő igazgat –
míg nem csúszik be hiba –,
nem valami árnyék, sikamlós látomás.
Ám, ha felmerül a felelősség,
nyálasan visszahúzódik,
akár házába a csiga –

neki mindig sikerül

Ma már egyre több egyetemen
oktatják a minősített kifosztást.
Nem bűn a sarc, az eltúlzott harács,
s a hetvened se nagy ügy annak,
aki ígéretek parazsán izzik,
s jutalmak füstjében zihál.
Szegénytől kunyerál a koldus,
nincstelent húz le a Főzsivány,
csövest hajt végre a Törvény,
és itt csak néhány béna kiabál –

lehet, hogy gerincben van hiány?

2010. március 15.

Elhalkultak az éjszakák,
zöld leplet dobtak rá a fák.
Hol van már a rideg tél?
Zord zajából kiestél,
mint kosárból a földieper,
mit piacról hazateper
édes nejed - egy életed -,
ki királyként bánik veled.
Lengeti a havi számlát,
pazar, link életed árát.
Nem okoz már az sem zavart,
ha nincsen inged, ami vasalt.
Megoldod, mert lépni akarsz
előre, nem gondolva jövőre,
mikor már a kosár üres,
s szemed fénye torz, üveges.
(Ha repedt márvány a ravatal
végül is, már az sem zavar.)
Elhalkulnak az éjszakák...
zöld leplet dobnak rá a fák.


2007-04-15