Biztonságos meleg szoba
pattogótűz hangulata,
fenyőfaág, illatgyertya –
boldogságunk hozadéka.
Forró borok illata száll,
az éjszaka mámort ígér,
az ünnep már a kapuban áll,
szemében száz csillagfüzér.
Családtagok szava hevül,
körbevesz, mint puha posztó,
karácsonyfa körül terül,
szentesténk – ajándékosztó.
Kapualjban rongyos alak
összeszedi semmi jussát,
néhány kukát felborogat –
emlegeti jó Jézusát.
Pustoló hó hörgést takar,
a csavargó padon görnyed,
dermesztő szél arcába mar,
fagyvigyora torz kísértet.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2146
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2016-12-23
|
|
Miért, hogy mind, mi fontos, megmarad belül…
Rongy panasz, ha mondod, papírhajó’ merül.
A szó gigász hatalma mindhiába nyúz,
szótalan maradtál, de vall a verkli blues.
Sorsod nem te írod, hisz másnak áll a jog.
Mért igádat húzod, s Piaf-ot hallgatod.
A gondolatszabadság új utakra húz,
másra vár a bánat, és dalban hál a blues.
Hangodat kerested, remélted, lesz, ki ért.
Ujjaid parázsán az élet nagy miért.
Lelked rojtra marták, nehéz, ha nem vagy húsz,
üvöltenél, de nem megy, helyette sír a blues.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2143
|
Hozzáadta::
egyszerűen
|
Dátum:
2016-11-26
|
|
Fáradtság hullámzik bennem,
kormányhoz feszül a testem.
Széttépek Mennyet meg Poklot,
nem hajlok, másnak születtem.
Kardom vág vaktában, cérna
a lelkem. Küzdöttem még ma,
és holnap elvesztem, talán.
Úgy vágyom, érjek a célba,
léphessek százéves szennyen,
ép ésszel kell végig mennem.
Nem számít értetlen szféra,
rongy élet tisztátlan cechje.
Aprócska létemben lélek
dédelget, csóvája fénynek.
Vállamhoz sodródik Globus,
rávésem: várok, remélek.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2134
|
Hozzáadta::
egyszerűen
|
Dátum:
2016-10-01
|
|
Sárban, vízben gázol
november rőt lova,
mögötte támolyog
viharvert kocsija.
Ponyva alatt hideg,
bakon részeg köd ül,
csípős szélostora
csapdos nyakam körül.
Összegörnyed testem,
megborzong a bőröm,
álomképeimben
hosszan elidőzöm:
Hol égnek szemekben
örök mohatüzek,
ringó táncra kelnek
virtuális szüzek,
öregek mesélnek,
sziklából bor folyik,
hullámzik a zene
hajnaltól-hajnalig.
Ott van az én helyem –
andalít az álom,
november fogatán
csak pislog világom.
2007. 11. 20.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2157
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2016-09-24
|
|
Fényben látom a régvolt ifjúság tavát;
ahol vize apad, repedezik medre,
mégsem fogja idő, nem éri hervadás,
partján sűrű nádas hajladozik egyre.
Holtág valójában, nem is tó igazán,
s ha áradat jönne, felduzzadna szintje,
cserepes szájamat érintené lanyhán, –
nagy zápor kellene, égi áldás szinte!
Napról-napra borul, minden esőre áll,
a tócsányi emlék mégis egyre tikkad,
álmodtalak csupán - igaz lehetsz talán?
Neved mindörökre az ajkamra szikkad.
2009. 07.11.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2134
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2016-09-24
|
|
Borban úszik még a fahéj
szegfűszeggel vert csónakja,
odakinn a hűlt csillag-éj,
benn a mámor kéjillata.
Megpihen sok elnyűtt álom,
felhorgadó s elmúló vágy,
fekszem én is - nem is bánom,
hogy mellém dől az ifjúság.
Reggel hittel kelek újra,
fénnyel fürdet bízó szava,
nyár-emlékek csorgó kútja
mossa szemem - mint valaha.
2008. 01.12.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2130
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2016-09-24
|
|
Lég ellen forgó a szélmalom,
kutyáját csóváló a farok:
öncélból ugat a hatalom,
ám közösből merít a marok.
Csakis saját hasznát szolgálva
csűri-csavarja az érveket,
fösvényen önt a morc molnárja
apró zsákodba egy keveset.
Földről is sepri a porosat
- nevet rád a kegyes grácia -,
feljegyzi mindig az okokat
társa, a hű bürokrácia.
Bársonyba rejtik el a valót,
s kulisszák mögé bújnak, ahol
koncukként mérik szét az adót,
nem nélkülöz, ki velük csahol.
...
Nézd a sok naplopót - mára -, mind jóllakott!
Szuszogva nyúlnak el, arcukon vaskalap,
testük nyugodt, lelkük előregyóntatott,
de álomba süppedő kezük még matat.
2009-04-04
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2156
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2016-09-24
|
|
Zümmög a tér,
szétfut milliárd
duruzsló hang atom.
Az éj iszapjába tolnak
virtuális árnyak,
monitor villog...
Újra csak fojtott,
elfúló hangod hallgatom.
A felhorkanó vágyak
csapzott csordáján
füstölög a billog.
2009-09-03
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2133
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2016-09-24
|
|
Gyerekkorom távol-sziget –
emléke még sűrűn kísért,
mocsár mélyéről méreget;
hullámhangú időm lidérc.
Néha -néha van alkalom:
összevetek múltat – velem,
s aprókölyök-ábrándjaim
kevergeti szédült fejem.
Pusztaság vár, vonz az Alföld,
tücsökzizgés, békazsongás,
Tisza partján perzselő nap –
menekül a gonosz rontás.
Elmém megtért bizonyosság,
visszavágy ízemmel együtt,
hazaér, mint kóbor jószág,
a régi tájra terül – megjött.
2007.08. 10.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2157
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2016-09-24
|
|
Leszoktam a piáról,
leszoktam a bagóról.
Olvastam, a szex is gáz –
abbahagytam az olvasást.
Néha tematikusan elgondolkodom:
mégis, hová folyik el a jövedelmem?
A lemondásnak, a visszafogásnak
valahol meg kellene mutatkozni…
Talán, ha le lehetne cserélni az életem
(egy idomított fiatalra), s mint öreg macskát –
amelyik durcásan bepiszkol az ágy alá –,
megpaskolva kitenni a reptéri parkolóban.
Ám annyira kételkedem már mindenben,
és olyan száraz ez a lőrinci homok,
csak elszívja az érveket körülöttem.
Igazi családom sincsen, csak látszat.
Most – szeretnék kimenni a temetőbe,
kihantolni édesanyámat.
2008. 02. 08.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2180
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2016-09-11
|
| |
>
