|
A test feladja...
Harca lassan szelídre
vált a mával. Fáj.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 2275 |
Hozzáadta:: egyszerűen |
Dátum: 2018-07-03
|
|
|
Az alkati kérdés ott hatol a sértés,
A férj felől a szerelem féltés.
Gyilkost szül mert nem ért a szóból,
Halálnak halálával él és nem kér a jóból.
Ez a modern kapcsolat egy parancsolat,
Nézi a hajad meg a bakancsodat,
Ha a szerelem már nem kenyerem,
Az asszonyt verem ez látszik a gyereken.
Mert elveszett az empátia,
De megmenthet egy Isteni telepátia.
Nyisd már ki a szemed ember,
Tegyél egy jót egyszer-egyszer.
Mentsd meg a világot önmagadtól,
Szeress légy boldog és szakadj el a múltadtól.
A fegyver, a kard, a bokszer, a kés,
Az ágyad mellett nagyon kevés.
Félsz mindentől és van rá okod,
De mindenért a rendszert okolod.
A becsület egy szép vegyület,
Ha elnyomod ott nem véd a feszület.
Jézus sír csak a kereszten,
Mert kezedben a tű de a tető fedetlen.
Omlik a vakolat de követed a divatokat,
A negyedig válás teszi tönkre a fiatokat.
A múlt elmúlt mert nem tart örökké,
De függsz a múltért a halálkörökért.
Változtatnál de sok lett a változó,
Eltűnt a por és eltűnt a bogyó.
Minek nyúlsz más után nem ez az út,
Mert senki nem rakna a földedre koszorút.
Szeress még élsz és élj a szeretteidért,
Tegyél végre az álmaidért.
A jövőd szebb lesz és büszkén nézel vissza,
Ezt jártam én be, ez az-az utca.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 2260 |
Hozzáadta:: d1020 |
Dátum: 2018-06-20
|
|
Füsttől fekete az égbolt,
Körbeölel minket a láng.
Ülj le közénk, jó atyánk!
Mesélj nekünk, milyen volt a múlt,
Mikor a régi hősök elvesztek,
És emlékük végleg megfakult.
Az örökségem tovább adom,
Elveszek majd én is,
Most még hallgatom.
Egy pillanat nem hosszú idő,
Kialszik a láng,
De bölcsesség pénzért nem vehető.
Egyszer élek, egyszer élsz,
Elvész a vágy, elvész a pénz!
Odaát olyan vagy, mint bárki más,
Egy mezítelen, isteni alkotás.
Elvész a tűz, elvész a láng,
Erről mesélt nékünk jó atyánk:
Nem lesz többé folytatás,
Emlékünk nem volt más, mint látomás!
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 2210 |
Hozzáadta:: d1020 |
Dátum: 2018-05-24
|
|
Tollán cinkos rím
rózsákkal váltott szót a
profán világgal.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 2332 |
Hozzáadta:: egyszerűen |
Dátum: 2018-03-05
|
|
Hosszú az út a bölcsek kövéhez,
nem övezik illatos virágok,
tarka színű,
napsütötte rétek,
az út mentén leégetett erdők,
emberi mocsokkal teli folyók,
letarolt,
kiszáradt búzamezők,
lassan haldoklik bolygónk.
Szemlesütve,
megbénulva tűrjük
a hanyatló,
lezüllött világot,
emberfaló napokat emésztünk,
álmunkban látunk nyíló virágot.
Bukdácsolunk a járatlan úton,
fülsiketítő zajok tombolnak
fülünkben,
kikezdik dobhártyánkat,
nem halljuk a jajkiáltásokat.
A kövek várnak.
Hallanak.
Látnak.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 2188 |
Hozzáadta:: Nóri |
Dátum: 2018-02-24
|
|
Mit rejt az est, a szép’, a jót,
csak álmokat, nem zord valót,
és színeket, mitől ború
a porba hull. Nincs háború,
se félelem, hisz egyre jár
az értelem. Míg színre vált
a várt csoda, a két kezem
csak tétova. Mesés delej
a lelkemen erembe fűt,
és lángra gyúl. Csodás etűd
nem álom ez, Tiéd s enyém:
világ-szonett, megélt regény.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 2472 |
Hozzáadta:: egyszerűen |
Dátum: 2018-02-11
|
|
Egyszerűen élek. Sorsom ága-bog,
mint annyié, mégis így kerek. Régről
lázba húz egy gondolat, sután sajog,
mint ’ tüske bántja lelkem. Nincs-e késő
bármi új nemesre, bár a tett remeg,
’hogy ész kalitja vágyak mámorában.
Nem rimánkodom, világgá nem megyek,
iker vagyok, nem engedek. Mi várna
bárhol is: a létbizonytalan… Mégis
bennem nyugtalan jajong a kell, miért
ne. Így leszek egész, az újban régi.
Féktelen zsibong agyam, reményt idéz:
égjek úgy, mint ’ égnek kékje lángra vált,
ha Nap vihart kavar, s Álmom rám talál.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 2171 |
Hozzáadta:: egyszerűen |
Dátum: 2018-02-07
|
|
|
Ágyam legyen az
öled, takaróm kezed,
ringass el álom.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 2108 |
Hozzáadta:: egyszerűen |
Dátum: 2018-01-22
|
|
|
Nekem nem pereg
könnyen ujjamról a szó...
Toll-bojtárkodom.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 2116 |
Hozzáadta:: egyszerűen |
Dátum: 2017-12-16
|
|
Kristálycsizmába lép az éj,
jégsarkakon kopog,
porhóval hinti lábnyomát,
bundáján dér ropog.
Ilyenkor vágyom messzire,
hol jámbor még a táj,
hol város zaja nem zavar,
a csend magvába zár.
Elindul bódult képzelet
s igézőn andalog,
szememben emlék-köd szitál:
régmúlt karácsonyok.
2007-12-10
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 2184 |
Hozzáadta:: tokio170 |
Dátum: 2017-11-30
|
|
|
>
