Gondolatom – álmatag,
agyamban a part szakad,
bontja bánat-hullámverés,
tengerárnyi emlékezés.
Múlik elmém s életem,
napjaim mind jégverem.
Éjszakám csak karmazsin
színnel pislákoló kín,
nem izzik, mint olvadt vas,
hiába bűbáj tavasz.
Keserű só szájam íze –
száraz –, mindennapok dísze
a gorombaság, talmi szó –
kopjafámra jelet ró.
Gyors elmúlásba vivő út
az ihatatlan vizű kút,
posványában nincs tükörkép,
iszapba fúlt időmérték.
Ásni kéne tiszta kutat! –
remélve, hogy forrás fakad.
Tükre lenne vágyott álmom, –
jövőbe szórt bizományom.
2006. 10. 07.
|
>
