A szépirodalom irányába mutat: van benne párbeszéd, hangulatfestés, fordulat. Pontos információkat tartalmaz, neveket, helyszíneket, elhangzott, valós mondatokat.
„A párod nem a pszichológusod” egy meglepően egyedi, különleges világot nyit meg az olvasó előtt és ott is tartja mind a 296 oldalon keresztül; már az első, bevezető oldalak hangvétele, szóhasználata, tulajdonképpen a szerző saját életén, gondolatain, példáin keresztül láttatott világképe, valamint a szakmai, filmes és irodalmi asszociációi, nem utolsósorban rendkívüli szókincse mind hozzájárulnak, hogy az olvasó azt érezze: ez most egy kicsit más, ez most nem a megszokott.
Amikor nekiláttam elolvasni Emmi Itaranta könyvét, még nem is sejtettem, mit tartok a kezemben. Bezárkóztam a dolgozószobámba egy jó adag tea társaságában, és igyekeztem együtt haladni a könyv titokzatos főhősnőjével Noria Kaitioval. A távoli poszt apokaliptikus jövőben járunk, egy allegorikus történetben, ahol a műanyagot temetik, az üvegházakban teafű készül, és a legnagyobb kincs az ivóvíz, és mintha valami elmosná a határvonalakt, érték és elnyomás, a disztópikus diktatúra és a valóság között.
>
Amikor nekiláttam elolvasni Emmi Itaranta könyvét, még nem is sejtettem, mit tartok a kezemben. Bezárkóztam a dolgozószobámba egy jó adag tea társaságában, és igyekeztem együtt haladni a könyv titokzatos főhősnőjével Noria Kaitioval. A távoli poszt apokaliptikus jövőben járunk, egy allegorikus történetben, ahol a műanyagot temetik, az üvegházakban teafű készül, és a legnagyobb kincs az ivóvíz, és mintha valami elmosná a határvonalakt, érték és elnyomás, a disztópikus diktatúra és a valóság között.