Publicisztika

Lázár Gergely - A párod nem a pszichológusod (ráadásul egy terapeutának sosem fáj a feje)

Bridget Wagner — Mon, 15 Aug 2022 12:34:39 GMT

„A párod nem a pszichológusod” egy meglepően egyedi, különleges világot nyit meg az olvasó előtt és ott is tartja mind a 296 oldalon keresztül; már az első, bevezető oldalak hangvétele, szóhasználata, tulajdonképpen a szerző saját életén, gondolatain, példáin keresztül láttatott világképe, valamint a szakmai, filmes és irodalmi asszociációi, nem utolsósorban rendkívüli szókincse mind hozzájárulnak, hogy az olvasó azt érezze: ez most egy kicsit más, ez most nem a megszokott.

Válság van - valóban?

Vargha Milos — Mon, 16 May 2022 23:58:02 GMT

Gyakran elgondolkodik a magamfajta kisember, hogy mitől is van ekkora hosszantartó, bősz válság, amikor ő és társai ugyanúgy tolják a szekeret, és szórják marékkal szét a kínnal megkeresett kevéske aprópénzt.
No, most nem valamiféle luxuskiadásokra gondolok, hanem pl. nálunk taxisoknál, a válság ellenére galádul tovább növekvő üzemanyagárakra, a taxióraszervizek típusonkénti monopolhelyzetéből adódó horribilis javítási, átállítási költségekre, vagy a taxis műszaki vizsga árának méltánytalan felsrófolására stb...

Az üzemanyagár – szokták mondani – piacgazdaságban ugyebár a kereslet-kínálat függvénye. Nos, milyen válság az, ahol folyamatosan emelkedik a kereslet? Persze, ha csak az ár emelkedik, akkor kérdezhetnénk azt: miféle piacgazdaság?
Muszájból, amikor a taxiórát babráltatjuk, már az egyszerű lakcímváltozás és időszakos hitelesítés is újabb krach-hal fenyegeti az APEH által régi lakásából kiforgatott, de még valahogy, valamilyen bejelentett címen dolgozni akaró egyéni vállalkozót. Négy-öt perc munkát és egy filléres kínai chipet az óráscégek (válság ide vagy oda) aranyáron mérnek.
A műszaki vizsga díjának orcátlan újraszámolása pedig már a gusztustalan harács izzadtságszagú kategóriába tartozik**. Aki kifundálta, az biztosan kapott érte egy arany bajtársi medált, háromszög mellszalaggal.

Soha sincs jó idő...

Márkus Míra — Fri, 24 Sep 2021 21:45:12 GMT

Jó néhány éve panaszkodnak az alacsony ingerküszöbű, öntudatos utasok, hogy meleg van a buszokon. Meleg van persze, hiszen a nagy ablakokkal ellátott, zárt kocsiszekrényben értelemszerűen koncentrálódik a hőség. Siránkoznak, és azt híresztelik, hogy a légkondi nem működik, sőt még kajánul vigyorogva fűtenek is rájuk a pokolbéli buszsofőrök.

Vírusszabadság

Czinege László — Thu, 02 Apr 2020 17:16:28 GMT

Néha csak úgy eszembe jut valami teljesen másról. Most pl. evés közben azt tanulmányoztam a neten, hogyan verik át a kuncsaftokat a kéményseprők, akik a jogszabályokra hivatkozva tulajdonképp csak kiállítják a számláikat és semmiféle munkát nem végeznek. A telephelynek bejelentett otthonokban élő kisvállalkozók panaszkodnak, hogy évente többször is teli van ragasztgatva a kazán oldala mindenféle matricával. A munka lényegében ennyi, a látogatásért és a matricáért évente többször lehúzzák a munkájukkal leterhelt iparosokat a beeső, kóbor kéménykurkászók. Ők pedig fizetnek, mint a katonatiszt, hogy nyugtuk legyen a szekálóktól.
Erről nekem beugrott rögtön a régi történet, hogy olyasmi pofátlanság ez már, mint amit annak idején az Atomróka c. opusomban fejtegettem. Ott persze nem egy rendeletekkel kibélelt kéményvadász, hanem Pocok, az egyszerű csövinger fogalmazta meg egy mondatban a lehúzás lényegét:
– Atomróka, lehűlt már a söröm?

Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval

Márkus Míra — Fri, 21 Jun 2019 15:54:43 GMT

Már két éve is elmúlt, hogy főszerkesztőnk, Czinege László (alias tokio170) a fővárosi agglomeráción túlra költözött. Igaz, hogy Rákoscsaba határtáblájához ez a távolság mindössze 25 km, de mégis teljesen más élet, egy merőben más világ. A Google találatok ugyanis nekem azt prezentálják, hogy a Pest megyei Dány nem egy nagy truváj. A település 4500 körüli lélekszámával csak egyszerű község; közösségi terek, látnivalók nélküli, szórakozás és munkahelymentes, szürkécske, jelentéktelen alvófalu. Néhány aktív település - ennyi lakossal - a közelmúltban elismert városi rangot harcolt ki magának. Az itteniek viszont valószínűleg megelégszenek azzal, hogy ingázóként bejárnak a fővárosba vagy Gödöllőre pénzt keresni, vásárolni és szórakozni. A netes keresés azt is megmutatja, hogy hiába van a környéken rengeteg földterület és számos nagy kertes ház, még sincsen zöldség-gyümölcstermelés és nincsen piac. Ahogy elnézem az utcaképeket, úgy látom, számos helyütt hiányzik a rendes járda, sőt mély árkok, szegély és korlát nélküli átereszek veszélyeztetik a közlekedőt. A falu nyugati peremén – a műholdképen is kivehetően – kaotikus állapotok uralkodnak. Erre a területre még egy harcedzett harlemi taxis sem szívesen tenné be a lábát.
Az ellátás mértéke alapszintűnek tűnik: van posta, néhány élelmiszerüzlet, hentes, italkimérés, vasbolt és festékbolt.

A legszebb nyúl a halpiacon

Czinege László — Wed, 15 Jul 2015 12:39:56 GMT

Az idei, 83. Ünnepi Könyvhét forgatagát valószínűleg nem élveztük volna kedves Földimmel, ha Békéscsabáról felutazó arany Erikánkat nem akarjuk meglátogatni valamelyik standon.
Erika sajnos súlyos beteg, bár rajta nem látszik – ahogy írta –, ugyanolyan vidám, beszédes, amilyennek megszokhattuk az évek folyamán, amióta egyre rendszertelenebbül találkozgatunk.
Megüzentem pedig neki, hogy első az egészség, és csak közvetlen utána következik a könyveladás, de ő semmiképp sem akarta lemondani programjait.

Rajtam – ahogy szondázgatom magam – jobban felfedezhetők a több mint két hete tartó fejfájás nyomai, hiába vettem be indulás előtt dupla adag gyógyszert. Amikor a gyógyteák már nem segítenek, az ember mindenre képes, hogy visszaszorítsa borzalmas, hullámzóan erősödő, nyilalló, nyomó, gyötrő, és hisztéria felé kergető fájdalmait. Olyankor már nem számít az egészséges életmód, egyik méregre veszi be a másikat, csakhogy megszabaduljon a kíntól, vagy legalább időlegesen fellélegezhessen.

Emmi Itaranta: A teamesternő könyve

Balló Norbert — Mon, 15 Jun 2015 14:08:21 GMT

Amikor nekiláttam elolvasni Emmi Itaranta könyvét, még nem is sejtettem, mit tartok a kezemben. Bezárkóztam a dolgozószobámba egy jó adag tea társaságában, és igyekeztem együtt haladni a könyv titokzatos főhősnőjével Noria Kaitioval. A távoli poszt apokaliptikus jövőben járunk, egy allegorikus történetben, ahol a műanyagot temetik, az üvegházakban teafű készül, és a legnagyobb kincs az ivóvíz, és mintha valami elmosná a határvonalakt, érték és elnyomás, a disztópikus diktatúra és a valóság között.

Online beszélgetés Csontos Márta költő-írónővel

Czinege László — Mon, 28 Jul 2014 08:44:41 GMT

„Sokszor csak azért teszünk fel bátran kérdéseket, mert megszoktuk, hogy a legtöbb kérdésre nem kapunk választ.”

Csontos Márta

Csontos Márta aforizmáival akkoriban találkoztam először, amikor a portál főoldalán lévő „Napi okosság” c. témához kerestem valami frappáns mondást a neten, és aznap az ő bölcsessége tetszett meg.
Ezután gyakran idéztem tőle, és ezáltal ismeretlenül is megkedveltem gondolkodásmódját.
Amikor azonban 2010 májusában regisztrált a portálunkra, mégis meglepődtem, mivel addig elérhetetlennek, szinte virtuális személynek tartottam. Azóta is örülök, hogy megtiszteli közösségünket, és nálunk is közli finom, intellektuális töltetű verseit – spirituális útkeresésének lenyomatait –, amelyekben ahogy ő írja: eljut magától önmagáig.

A rontás nagymesterei

Czinege László — Wed, 02 Jul 2014 13:41:06 GMT

Az emberek – mint a sakkban – sémákat másolnak, mivel nem érnek rá gondolkodni. Így aztán nem is láthatnak tisztán. A szem csupán befogadja az ingereket, a kép az agyban válik valóra, ott történik az ideghártyán kialakult, kicsinyített, fordított kép értelmezése, és magasabb szintű feldolgozása. Ezért fordul elő gyakran, hogy valamennyien egyre mutatunk, ám mégis más-mást látunk.

Halál az azbesztre!

Márkus Míra — Sat, 28 Jun 2014 00:07:51 GMT

Mostanság az egyik legjobb biznisz az azbeszt "ártalmatlanítása". Drága pénzért simán bedózerolják a földbe, ahonnan vétetett.
Egyáltalán mi az, hogy az épületeken nem szennyez az azbeszt, és még évtizedekig ott lehet? Persze, ha valaki hozzányúl az teljesen más, olyankor nemhogy támogatnák, hanem galád módon megsarcolják, megpumpolják, hatalmas kiadásokra kötelezik a környezettudatos polgárt, hogy százszor is meggondolja magát.

INTERJÚ TABUK NÉLKÜL 2. - Online beszélgetés Péter Erika költőnővel

Czinege László — Fri, 06 Sep 2013 01:51:38 GMT

Péter Erikával kb. öt éve, egy Verstanoda nevű fórumban ismerkedtem meg, ahol – az előírás szerint – kizárólag rímes verssorokban lehetett kommunikálni. Egymás versikéit folytattuk, humorizáltunk, csipkelődtünk, vagy – szükség szerint – kérdéseket szőttünk bele költeményeinkbe. Emlékszem, akkortájt még olyan alapfokon „nyestem” a számítógépes ismereteket, hogy olyat is kérdeztem Erikától: miként lehet feltenni saját képet avatarnak, mivel megirigyeltem az ő különlegesen bájos, mosolygós fotóját (nekem akkoriban valami előregyártott, szamurájképű alak volt a „jelem”).

A verstanodás-rímhomokozós időszak óta eltelt néhány évben úgy vélem, mindketten fejlődtünk - talán minden téren. Mindenesetre azért bepróbálkozom egy keresztkérdéssel... (tovább >>>)

INTERJÚ TABUK NÉLKÜL 1. - Online beszélgetés Tépő Donáttal

Czinege László — Fri, 06 Sep 2013 01:11:53 GMT

Tagjaink bemutatására szánt interjúsorozatom első alanya Tépő Donát zenész- költő-író.

Jómagam korán, alig 12 évesen kezdtem el a versírást. Harmincéves (!) kihagyás után, 2005-ben folytattam a rímbütykölgetést. Volt tehát elég gondolkodási időm, mégsem jutottak eszembe olyan egyedi szókapcsolatok, kifejezésmódok, megfogalmazások, hangzások, illetve hangulatfestések, amilyeneket - szerintem - kizárólag Tépő Donáttól olvashatunk (pl. Harag /aszfixialátomás).
Donát rapperként kezdte művészeti pályafutását, aztán 2009-ben néhány kattanásnyira behúzta a zenei kéziféket, és visszatért tinédzserkorának meghatározó tevékenységéhez a versíráshoz... (tovább >>>)

Maszatolások mindenütt

Czinege László — Wed, 14 Aug 2013 21:42:25 GMT

A dolog most is úgy kezdődött, hogy az internet bekebelezett…

Kedves régi ismerősöm megkért – ha úgy is ott ülök a gépnél –, nézzek már utána mi is az a pi-víz. Az ember ilyenkor – mert vannak sejtései a témáról – egyből visszakérdez:
– Minek az neked?
– Csak érdekel, nézd meg légy szíves!
Ha ilyen szépen kérik, akkor persze mindent félretéve ráugrik az ember az ügyre.
Természetesen – szokásomhoz híven – egyből a racionális, tudományos beállítottságú oldalakon kutakodtam.

A sulinet oldalán az alábbiakat olvashattam a csodatévő vízről: (Tovább >>>)

Köszönjük, hogy a Gumimaci Zrt.-t választotta!

Czinege László (tokio170) — Tue, 16 Jul 2013 02:20:04 GMT

Manapság a gépjárművek kötelező felelősség biztosításának útvesztőiben is legalább annyira el lehet tévedni, akárcsak egy pókhálós, sötét labirintusban. Szerződéskötéskor nemcsak az életkor, a nem, a lakhely és a vezetési gyakorlat lényeges, hanem az is, hogy milyen márkájú autóval rendelkezik az ember, mert amíg az egyik biztosítótársaság előnyben részesíti járművünket, addig a másik büntető tételekkel fejelheti meg. Hasonló jellegű következményeket von maga után a gépi erővel meghajtott pléhdoboz mérete, motornagysága, és a gyárilag valamikor megsaccolt lóereje is.
Az egyik biztosító cég szereti az aprócska dömdödömöket, a másiknál a kedvezményezettek köre viszont az Alfa Rómeónál kezdődik. Mindez valószínűleg a főnökség szájíze "díjlogikája” szerint működik, mert eddig még nem szellőztettek meg olyan tanulmányt (a BKV-nál sem tűnt fel, pedig náluk mindenről készül), amiben konzekvensen leírják, hogy a hazai színes gépjárműpalettán melyik márka felelős a legtöbb balesetért, és melyik az a szerencsés típus, amelyik mindig kimarad a komolyabb balhékból.

Gondolatok a verandán

Czinege László — Fri, 14 Jun 2013 02:17:46 GMT

Masszív, megbízhatónak tűnő, klinkertéglás oszlopok mellett ülök a verandán. Elég kényelmes az áttetsző, modern műanyagszékem. Jól jár itt a levegő és a füst. A társaság nagy része még kinn „bagzik” a ház előtt, és teli tüdővel szívja-fújja, mondja a magáét.
Eszembe jutnak a jónéhány évvel ezelőtti szokásaim: én is „ködösítettem” rendesen. Kövér füstöt eregetve rontottam a levegőt, és melegítettem vagy hűtöttem magam az évszaknak megfelelő tudatmódosító itókákkal. Most, ahogy bambulok az utca felé, és a régmúlton elmélkedem, déjà vu érzésem támad: átéltem ezt már egyszer más környezetben. Igen. Biztos, hogy átéltem, csak egy másik klubban. Ott is így kezdődött mindig, minden találkozó...

Mutáció?

Czinege László — Fri, 26 Apr 2013 03:28:00 GMT

Mottó (idézet barátom leveléből): "Most meg azt kérdezzük magunktól: miért van az, hogy
- a gyerekeknek nincs lelkiismeretük,
- miért nem tudják, mi a jó és mi a rossz,
- és miért nem zavarja őket, ha idegeneket ölnek, akár osztálytársaikat, vagy önmagukat?

Valószínű, ha hosszan és elég keményen elgondolkodunk ezeken, lehet, hogy végül is rájönnénk. Úgy vélem, nagy része van ebben, annak, hogy 'AZT ARATJUK, AMIT ELVETÜNK"...

Mindenre születni kell

Czinege László — Fri, 26 Apr 2013 03:20:09 GMT

Van, akinek minden jól áll a kezében, sőt olyan embereket is ismerek, akik nem különösebben iskolázottak vagy műveltek, mégis néhány egyszerű szóval, mondatocskával helyre tudnak tenni akárkit. Legyen az mégoly fontoskodó ember is, akár egy orvosprofesszor, egyetemi tanár, esetleg ügybuzgón kötözködő, elhivatott bürokrata. Ezen emberek stílusára jellemzően, a következő talpraesett sutka ugrik be egyből:

– Jaaaa, hogy maga bölcsészdoktor? Akkor ne nyúljon semmihez!

Magam is azok közé tartozom, akik csak erőltetik a frappánsságot. Néha akadnak – hosszú szünet után – elviselhető beszólásaim, de igazán semmi sem áll jól.
Ezt egyébként már megmondta apám is anno dacumál, amikor unokatestvéremmel mosakodtunk egy hűvös nyári reggel...

Kórterem

Czinege László — Sat, 13 Apr 2013 01:18:47 GMT

Mottó:
"Kígyónak lábsót, madaraknak fogsort.
Diktál a beteg, írja a doktor.

Beszél majd az utókor, kiről?
Hahahaha Doktor Bubóról."

(Kérem a következőt! rajzfilm)

Fekszem az ágyamon. Elvégeztem többször minden gyakorlatot, amit a gyógytornász reggel bemutatott, és szorgalmi feladatként kirótt. Tagjaimban lomhán terpeszkedik a kíméletlen fájdalom. Nyakizmaimat megfeszítve tompán meredek előre. Kényszeredetten figyelem a festék marsi felszínét, rücskös felpattogzódását lábujjam felett, az öreg ágyvason. Vakrozsda tengerszemek pislognak vissza rám egykedvűen.

A fal mellett sorakozó keskeny lemezszekrényekről azt gondolom, hogy nem igazán illenek egy kórterembe. Talán száz méterrel fentebb, a rózsadombi vadászok jó hasznukat vennék fegyvertárolóként. Persze az is lehet, náluk voltak régebben rendszeresítve, amíg be nem jöttek a szigorúbb fegyvertartási előírások.