A szépirodalom irányába mutat: van benne párbeszéd, hangulatfestés, fordulat. Pontos információkat tartalmaz, neveket, helyszíneket, elhangzott, valós mondatokat.
Lázár Gergely - A párod nem a pszichológusod (ráadásul egy terapeutának sosem fáj a feje)
Lázár Gergely „A párod nem a pszichológusod” című könyve a hazai „self-help” műfaj egy egészen egyéni hangvételű újdonsága, amelyben a szerző érdekesen ötvözi a szakmaiságot és a szatirikus humort. Tisza Kata nagy visszatérése óta nem volt még hasonló, bátor kezdeményezés, amikor a szerző – lévén maga is pszichológus szakember - ilyen magától értetődő természetességgel integrálja be szépirodalmi környezetbe a pszichológiát.
Ebben az esetben a szöveg játékos könnyedsége, egyszerűen érthető – a hétköznapi életből és nyilván a saját praxisából merített – példái így sokkal szélesebb körhöz eljutva segíthetik az önsegítő irodalmat kedvelő olvasót.
„A párod nem a pszichológusod” egy meglepően egyedi, különleges világot nyit meg az olvasó előtt és ott is tartja mind a 296 oldalon keresztül; már az első, bevezető oldalak hangvétele, szóhasználata, tulajdonképpen a szerző saját életén, gondolatain, példáin keresztül láttatott világképe, valamint a szakmai, filmes és irodalmi asszociációi, nem utolsósorban rendkívüli szókincse mind hozzájárulnak, hogy az olvasó azt érezze: ez most egy kicsit más, ez most nem a megszokott.
Lázár Gergely teremtett tehát egy sajátos világot, amelynek fiktív, erősen karikírozott szereplői, helyzetei meglepő, az abszurd határain bőven átcsúszó szituációi valahogy mégis megkönnyítik az olvasónak a befogadást, a helyzetek, szereplők jellegzetességeinek felismerését, a hétköznapokban is megjelenő érvényességét. A könyv struktúrája nagyon okos: a be-, és levezető szakaszok között minden esetleírást egy-egy magyarázat követ, amelynek különlegessége, hogy amíg az esetleírások az abszurd világában születtek, addig a magyarázat (a szerző a „Töltőállomás” névvel illette) már racionális és szakmai vizekre evezve segít érteni az olvasottakat.
A szereplők már-már Rejtői figurák, akik felbukkannak dr. Gery (igen, a szerző saját maga fiktív verzióját is megteremtette a történetben) rendelőjében, és így azonnali bepillantást kaphatunk a sajátos élethelyzeteikbe, történeteikbe, ráismerhetünk az ok-okozati összefüggésekre, jellegzetes viselkedésmintákra, amelyek azokba a megoldásra váró helyzetekbe sodorták a karaktereket, amelyeket bemutat a könyv – mindezt jó ritmusban, jól adagolt írói eszközökkel, kiváló szarkasztikus humorral.
Így ismerkedhetünk meg elsőként Miss Problémával, a kontrollmániás és párkapcsolati agresszorral, aki azonnali, hibátlan toxikus atmoszférát, egyben remek alkalmat teremt dr. Gerynek, hogy a terapeuta szemszögéből is bemutathassa: a szakember is csak ember.
Miss Problémát még ki sem hevertük, mikor már Búsuló Bertalan foglal helyet a díványon, akinél „még Gandalf is konkrétabban fogalmazott”: első benyomásra ő a szürke kisember archetípusa, aki a „bocsánat hogy élek, de megszolgálom” áldozati szerepből lett munkahelyi bántalmazó, egyben ő a kényszeres megmentő, akinek állandó párkapcsolati játszmái Életkével (a gátlástalan haszonélvező, áldozat karakter) tökéletesen bemutatja a Bernei szülő-gyermek kapcsolati modellt.
Vagy itt van Romi és Péter egyáltalán nem különös kapcsolata, amely Romi, az önsorsrontó fiatal nő gyerekkorban rekedt, orálisan fixált (láncdohányos) és folyton ’fantázialétrázó’ karakterén keresztül rajzolódik ki, aki állandó számonkérésekkel és vádaskodásokkal tarkítja párja életét, megkeserítve a párkapcsolatukat, amelynek csak sejteni lehet a hamarosan bekövetkező, biztos végét. Ugye, láttunk már ilyet?
Oszkár a kedvenc karakterem és esetem a könyvben: ő napjaink egyik ismert főhőse, a párkapcsolat-fóbiás (valójában kapcsolódni-kötődni képtelen) negyvenes, egyedülálló férfi, a függetlenségéhez görcsösen ragaszkodó agglegény. Oszkár az őszinteség ideájában tetszeleg, de valójában csak jellemgyenge és gyáva, aki a szerző szerint „lepedőakrobatából először paplanidomárrá, majd párnahímzővé alakult.” A karakter mögött sejthető a feloldatlan traumát okozó, hideg-elhanyagoló szülő, ezért Oszkárunk retteg az érzelmi kötődéstől: a nőket címkékkel és „szavatossági idejük” alapján rangsorolja, miközben titokban pánikol, mert a maga szavatossági ideje is lejáróban van... Ez a devalváló attitűd, mint énvédő mechanizmus jelenik meg, és amit a szerző végig a párbeszédekben, majd a „Töltőállomáson” pontosan a helyére is tesz.
A teljesség igénye nélkül felsorolt karakterek közül jöjjön utolsóként Príma Donát és feleségének párkapcsolati terápiája, melyben a férj primadonnákat megszégyenítő allűrökkel, fekete öves nárcisztikus elnyomóként uralkodik a párja felett, és akiről ezt mindenképpen érdemes tudni:
„Príma Donátnak igazán fájt az élet. Mindezt azonban olyan jól csinálta, hogy öröm volt nézni.”
Ugyanitt, a „Töltőállomáson” dr. Gery is górcső alá kerül: „A dialógust elemezve persze látszott dr. Gery fáradtsága és részrehajlása, egy idő után már nemigen volt türelme Donát meccseibe beleállni, inkább szokásához híven beszólogatott neki. Csinálhatta volna ügyesebben is.”
A könyvet olvasva – ahogy kirajzolódnak az ügyesen tipizált, jellegzetes karakterek, a karakterek stílusa, viselkedési mintái és ezek magyarázatai – laikusként is beazonosíthatunk problémákat, egyúttal közelebb kerülhetünk a megoldásokhoz. Megérthetünk, de minimum felismerhetünk akár a tágabb környezetünkben, akár a saját, személyes életünkben felbukkanó, élő személyeket - sőt, még az is könnyen előfordulhat, hogy egy-egy szereplőben saját magunkra is ráismerhetünk.
Élvezetes leírások, váratlan történetek, kiváló humor és sok-sok szakmai, mégis közérthető utalás, magyarázat jellemzi ezt a kötetet. Vállalja, hogy ledönt népszerű sztereotípiákat is, ha úgy alakul (pl. az „Igazi” fals és kártékony fogalma), vagy akár helyre tesz nagy zajjal járó bulváreseményeket (pl. Schobert Norbert kirekesztő megjegyzései). A könnyed, mégis precíz szakmaisággal megírt szöveg mindemellett nem szűkölködik a szerző önreflektív vallomásaiban sem, mégis, sorai között érezhető egyfajta nem titkoltan kamaszos, lázadó hang, ami a szerző sajátja, és amit óhatatlanul is átsző a sosem múló kíváncsiság embertársaink felé – ahogy konkrétan elő is bukkan a pszichológusból a kérdés:
„Vajon izgalmasabb élete van az ügyfeleimnek, mint nekem?”
Vagy:
„Miért választottam valójában a pszichológusi hivatást?”
A párod nem a pszichológusod – jelenti ki a kötet címe.
Vajon miért is nem?
Miért forduljunk szakemberhez, ha elakadásunk van és miért ne elégedjünk meg azzal, hogy egy hozzánk közelálló személy – ha mégoly’ jó meglátásai is vannak – próbáljon kihúzni minket a lelkünk bonyolult ingoványaiból?
A válaszokat magában hordja ez az irodalmi igénnyel megírt, sokszor újra olvasható és mindig valami újdonságot kínáló könyv, ami laikusnak és szakembernek ugyanúgy lehet informatív, szórakoztató olvasmány, és amely az Európa Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben.
Meg kell említenem a kiváló szerkesztői munkát.
A kifejező borító Tabák Miklós munkáját dicséri.
>
