A 20. századi orosz irodalom
egyik jelképének számító hírességnek augusztus végén az egyik lábát
kellett amputálni bokájának egyre súlyosbodó gyulladása miatt. A
betegség 1997 óta kínozta, már járni sem tudott, amíg titánnal nem
helyettesítették a sérült porcot, de sohasem panaszkodott. A szervezete
azonban kilökte az idegen anyagot, ezért az állapota egyre rosszabb lett
- számolt be az augusztus végi műtét okairól a Komszomolszkaja Pravda
című orosz lap.
A 81 éves Jevtusenko emiatt kénytelen volt
elhalasztani júliusi utazását Oroszországba. Peregyelkinói nyaralójában
ünnepelte volna születésnapját családjával és barátaival. Nem vehetett
részt alig két hete az oroszországi Év könyve moszkvai díjátadó
ünnepségén sem, amelyet a Moszkvai Nemzetközi Könyvkiállítás és Vásár
keretén belül tartottak és amelyen A költő Oroszországban több mint
költő - Az orosz költészet ezer éve című antológia első kötetének ítélt
nagydíjat kapta.
Jevgenyij Jevtusenko azóta hazatért, családja
körében van, a hangulata kitűnő. Annál is inkább, mert hamarosan
megjelenik az antológia második kötete - írta az orosz lap.
A
szovjet-orosz költő az 1960-as 1970-es évek költőnemzedékének
emblematikus alakja, az ötvenes években a szovjet "újhullám" vezéralakja
lett. Társaival, Andrej Voznyeszenszkijjel, Robert
Rozsgyesztvenszkijjel, Bulat Okudzsavával és Bella Ahmadulinával - aki
első felesége volt - utcákon, tereken, stadionokban adták elő műveiket.
Jevtusenko felolvasó estjeire özönlött a közönség.
A hatvanas
években nagy visszhangot váltott ki Jevtusenko Sztálin örökösei című
bíráló verse, illetve a Babij Jar című költeménye, amelyben elsőként
követelte, hogy állítsanak emlékművet a költeményben megörökített kijevi
szurdokban kivégzett zsidók emlékére.
Jevtusenkót külföldön és
hazájában is ellentmondásosan ítélték meg: vagy a beat nemzedék szovjet
képviselőjeként üdvözölték vagy a szovjet kulturális bürokrácia
kreatúrájaként emlegették. Az irodalmár aktív közéleti szerepet vállalt a
szovjet időszakban és azt követően is: a Szovjet Írószövetség titkára,
valamint képviselő is volt az állami dumában, de tagja a sztálini terror
áldozatainak emlékét őrző és a további kutatásokat végző, ösztönző
Memorial-mozgalomnak. 1991-ben, a moszkvai puccskísérlet idején az orosz
parlamentnek helyet adó "Fehér Ház" védői közé állt.
A szovjet-orosz költőt 1991-ben meghívták az Egyesült Államokba, hogy az Oklahoma államban lévő Tulsa egyetemén orosz irodalomtörténetet oktasson. Azóta felváltva él a tengerentúlon és hazájában.