Egy jó regényíró tudja, hogy ő titkár és nem Isten – mondja ezt az egyik legismertebb és legolvasottabb amerikai író, akit zsenialitása mégis Istenhez tesz hasonlatossá. 70 éves lett Stephen King, a horror koronázatlan királya.

1947. szeptember 21-én, amikor elsárgult falevelek hullottak a Maine állambeli Portlandben, egy szép fiatalasszony életet adott egy egészséges kisfiúnak. A Stephen Edwin King nevet adta neki Nellie Ruth Pillsbury, akinek első fia születése után azt mondták, nem lehet több gyereke, úgyhogy az új jövevényre csodaként tekintett.

Férjével, Donald Edwin Kinggel, két évet töltöttek együtt Daviddel és Stephennel, aztán örökre megváltozott az életük.

Egy nap Donald King kért egy cigarettát a feleségétől és elment. Soha többé nem látták. A trauma hatására a legkisebb fiú démonokkal került szembe, amelyek aztán egyre többször jelentkeztek, és azóta sem hagyják nyugodni.

Nem tudom, honnan jutnak eszembe ilyen történetek, de ha tudnám, se mondanám el" - mondta mosolyogva Stephen King egy dokumentumfilm rendezőnek már befutott íróként.

King sokáig nem tudta, hova tűnt az apja. Csak az 1990-es közepén derült ki, hogy 1980-ig Pennsylvaniában élt, elvett egy brazil nőt és új családot alapított. Stephen King sosem lépett velük kapcsolatba.

És a démonok enni kaptak

1954-ben újabb fordulatot vett a kis Stephen élete, amikor rájött, hogy az apja nem volt átlagos ember. Miután megtudta, hogy Donald Kingnek történetek keringtek a fejében és le is írta azokat, rátalált hűtlen apja horror és sci-fi könyveire. A fejében keringő démonok  - életükben először - enni kaptak.

Ébresztő, géniusz!- mondják King: Aki kapja, marja című könyvében annak az ikonikus írózseninek, aki abbahagyta az írást.

Az angolul Finders Keepersként publikált munkája 2015-ben jelent meg hatvannál is több regény és több száz novella után. Köztük olyanok is vannak, amelyeket társszerzőként publikált. Az elmúlt 70 évben a termékeny Stephen King mégis többször figyelmeztette magát arra, hogy ébredjen, nem hagyhatja abba az írást.  

Egyre több és több démon

Amitől igazán félek, az az, hogy nem fogom tudni, mikor kellene leállnom végleg az írással- mondta a horror koronázatlan királya, amikor a félelmeiről kérdezték a híres embereket bemutató sorozatban.

Ugyanakkor vannak ennél „kisebb” félelmei is. Például gyerekkora óta irtózik a kígyóktól, patkányoktól és a pókoktól, fél a szűk helyeken, nekrofóbiás, sosem hagyja abba az írást a 13-ik oldalon vagy annak többszörösein, és ami biztosan nem meglepő: a bohócoktól is retteg.

Stephen King kiírja magából a fóbiáit, mert úgy gondolja, ha papírra kerülnek a félelmei, nem fognak valóra válni – olvasható a Daily Mailben. 

A regényeivel tehát saját magát gyógyítja, de nem csak emiatt élvezi azt, amikor a démonjait megzabolázhatja azzal, hogy történeteiket formába önti.

A sajátos „gyógymódra” gyerekként talált rá. Már 13 éves korában rendszeresen írt. Első történetei 19 éves korában jelentek meg a Comics Review magazinban. A maine-i főiskolai évei alatt pedig - miközben lázadt és a vietnami háború ellen tiltakozott - 5 regényt vetett papírra, amit rendszerint magazinoknak küldött el. Ezek aztán vagy megjelentették, vagy nem. Első munkájáért 25 dollárt kapott, amit azonnal elküldött a mélyszegénységben élő, egész nap robotoló édesanyjának.

Sok olyan hallgató volt ott, aki arra vágyott, hogy író legyen, de Stephent már az elején megkülönböztette tőlük, hogy ő nem csak vágyott rá, hanem fogta magát és azzá vált"- mondta a Doubleday könyvkiadó egyik szerkesztője.

Az elmúlt évtizedekben Stephen Kinget számtalan díjjal tüntették ki démoni történeteiért. 2003-ban megkapta

az amerikai Nemzeti Könyvalap életműdíját,

könyvei pedig milliós példányszámban kelnek el ma is. A jogdíjakból hatalmas vagyont gyűjtött, amelyből bőkezűen adakozik. Saját bevallása szerint évente négymillió dollárt fordít jótékonyságra.

King regényei az e-könyvek között is népszerűek, 2009-ben az Amazon Kindle e-könyv olvasójának piacra dobásához időzítették UR című regényének megjelenését: a mű főhőse Kindle olvasóján a másnapi újságot is el tudja olvasni, és az a feladata, hogy megakadályozza a a jövendőbeli rossz eseményeket. Hogyan csinálta, hogy lett ennyire sikeres?

Súlyos anyagi gondok

Ahhoz, hogy enni tudjon, Stephen King 1969 júniusában kénytelen volt Maine állam egyik könyvtárában elhelyezkedni. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, akivel nem csak az életüket osztották meg egymással, hanem a könyvek szeretetét is. 1970-ben született meg első közös gyerekük Naomi Rachel King. Hogy több pénzük legyen, Stephen új munka után nézett. Angolt akar tanítani, de sehova sem vették fel. Végül egy benzinkúton, aztán egy mosodában helyezkedett el.

Volt olyan pillanat, amikor a bangori New Franklin mosodában dolgoztam, hogy úgy éreztem a mélységes depressziós állapotban, hogy az egyetlen dolog, amit elértem a főiskolai végzettségemmel, hogy én is az anyám életét élem" – mondta a dokumentumfilm-rendezőnek.

A mosodai munka után

King - akárcsak Franz Kafka – minden éjszaka bezárkózott és a démonoknak szentelte az életét.

Szinte alig aludt, és amikor tehette, írt. Munkabírásában és az életkörülményeiben hasonlított az édesanyjára, Ruthra, aki egész nap azért robotolt, hogy a gyerekei ne haljanak éhen, ugyanakkor volt egy óriási különbség kettejük életében. Amíg az apjára nem lehetett számítani, Stephen King mellett ott állt Tabitha.

Mondhatta volna azt a felesége, hogy szükségünk van pénzre, te meg csak itt ülsz, és az idődet vesztegeted ezzel, hagyd abba, úgysem vezet ez sehova, lehetne ilyen ember, de nem ilyen - emlékezett vissza egyik barátjuk.

A zseniális King sikerének titka tehát egy okos asszony, aki azóta is mögötte áll és az, hogy rátalált - ahogy ő fogalmazott - a jegyre, amivel a családja kilábalhatott a szegénységből. Ugyanakkor a siker nem jött könnyen.

Egygyerekes családapaként, a horror koronázatlan királya 1971 őszén angol tanári állást vállalt a Hampden Akadémián, amivel évente 6400 dollárral tudott hozzájárulni a családi kasszához. A felesége fellélegzett, Stephen Kingnek viszont ez a munka lett a rémálma.

Sokkal kevesebb ideje maradt az írásra és az alvásra, mint valaha

és úgy érezte, lehet, hogy „el kell altatnia az álmát". King életében először ébresztőt fújt saját magának.

Amikor aztán 1972 júniusában megszületett a második gyereke, Josheph Hillstrom King, még a korábbinál is többet vállalt, hogy még több pénzük legyen. Nappal a munkahelyén, éjszaka a szobájában dolgozott. Miután játszott a gyerekekkel, bezárkózott, és eltűnt a világból, hogy egy másikba utazzon. Kész novelláit a Cavalier, a Dude és a Swank férfi magazinnak küldte el és várta, hogy megjelentessék. Amikor egyet közreadtak rövid történetei közül, 200 dollárt tudott lerakni Thabita elé az asztalra.

Kokain és alkoholmámor = amerikai horror

Stephen King egy idő után egyre nehezebben bírta a mindennapi nehézségekkel folytatott küzdelmet. Volt idő, amikor a stressz és az, hogy ellásson egy családot, túl sok volt neki - mondta az egyik barátja a róla szóló dokumentumfilmben. Ilyenkor a helyi kocsmába menekült, ahol kártyázott, ivott, pókerezett és dohányzott, hogy megszabaduljon a sok frusztrációjától. Azt hiszem, sokkal jobban idegesített az, hogy 5 csomag cigit szívott el naponta, mint bármi. Ez egy kis elégetett pénz volt, semmi más" - mesélte nevetve Tabitha King, a férjéről szóló filmben.

Stephen Kingnek ekkor már egyre nagyobb szüksége volt mankóra. Egyre többet és többet ivott és droghoz is nyúlt. Ekkor jutott eszébe az ötlet, amely segített családjának kiemelkedni a nyomorból. King számtalan helyen elmondta azóta, hogy a Cavalier magazinnak készült telekinetikus képességekkel megáldott kislány történetével annyira nem volt elégedett, hogy a kéziratot a felénél a szemétbe dobta. A felesége vette ki a kukából. Miután elolvasta, arra biztatta Kinget, hogy folytassa, mert a történet ígéretes. Amikor elkészült vele, King elküldte a kéziratot egy könyvszerkesztőnek. Bill Thompson pedig visszaküldte Kingnek azzal, hogy dolgozzon még rajta. King szó nélkül átírta, és újra postázta. Aztán várt.

„Egy nap, amikor a tanáriban voltam, odajöttek és azt mondták, King úr, be kell jönnie az irodába, mert a felesége hívja. Berohantam, miközben ezerrel vert a szívem, mert tudtam, hogy ez csak két dolgot jelenthet. Vagy a gyerekekkel történt valami, vagy sikerült eladnom a könyvet. A feleségem egy táviratot tartott a kezében Bill Thompsontól, akinek akkor még nem volt telefonja, ezért táviratot kellett küldenie. Ebben az állt: Carrie + Doubleday: a jövő elkezdődött. UI: 2500 dollár OK? A 2500 dollár nagyon ok volt, szerencsénkre”- így mesélt az áttörésről Stephen King, aki mindössze 25 éves volt ekkor, de már egy évtizede írt.

És a kislány éltre kel

Amikor 1974-ben a Doubleday kiadta a Carrie-t, a King család átköltözött egy apartmanba, ahol a horror királya tovább írhatott, de tovább is ivott. Nem zugivó volt, nem titkolta a családja elől, hiszen úgy érezte, hogy a gyerekei számára is teljesen normális kell, hogy legyen, hogy egy fáradt apa munka után hazatér és megiszik egy martinit" - mondta egy barát Kingről.

Eközben a Carrie bestseller lett és 200 ezer dollár bevételt hozott Stephen Kingnek, így már felmondhatott az iskolában és elkezdhette a főállású írói munkát. Ruth, aki egész életében azért dolgozott, hogy a fia boldog lehessen, ebben az évben, 59 éves korában halt meg rákban. Azt még hallotta, hogy kiadják zseni fia regényét, de a könyvét már nem foghatta a kezébe.

A horror irodalom mára ikonikussá vált fejedelme elkezdte költeni a pénzét. Kifizette a számlákat és megvette élete első autóját. A barátainak annak idején azt mondta, ha befut, egy rózsaszínű Cadillackel fog visszatérni az egyetem elé. Ebből az ígéretből a Cadillac megmaradt, de rózsaszín helyett egy piros-fehér-kék színűvel jelent meg.

Bár Stephen King életét megváltoztatta a pénz, őt magát nem változtatta meg.

Nem hagyta abba az írást, úgyhogy nem maradt - ahogy mondani szokták- egykönyves szerző. A következő regényét is a Doubleday adta ki. A vámpírtörténet, a Salem's lot, magyarul Borzalmak városa már 500 ezer dollárt hozott neki. Megtehette volna, hogy ott él, ahol akar, de King nem akart elköltözni Maine államból, ahol a történeteinek nagy része is játszódik.

Ragyogás

A King család úgy döntött, 1977 telét nem tölti otthon. Mind Colorádóba utaztak és kibéreltek egy öreg hotelt, ahol Kingnek - szó szerint - elszabadult a fantáziája. A régi szálloda azonnal sötét világgá változott, amelyben egy paranormális képességekkel rendelkező fiút meg akar ölni a részeg apja. Ha valaki 3-4 éve házas, amiben nincs túl sok öröme, annak sok a stressz az életében. Ezt írtam bele ebbe a regénybe, a dühöt és mindazt, amit akkor éreztem - mondta King, aki még Coloradóban fejezte be a Ragyogást, amiben megtalálta az igazi hangját. Ebben az alkotásban King mondatainak szövete szinte életre kelti képzelt alakjait, és olyan zseniális filmrendezőknek is képes volt megmozgatni a fantáziáját, mint Stanley Kubrick. És amikor két zsenihez egy harmadik is társul, szinte borítékolható a siker.

A modern horror mestermunkájaként meghirdetett alkotás 1980-ban került vászonra Jack Nicholson főszereplésével, akinek a mosolya örökre egybeforrt a Ragyogás részeg gyilkosának mosolyával. A film világsikert aratott, mégsem tetszett Kingnek, úgyhogy úgy döntött, leforgatja a saját verzióját. Amikor a filmje megbukott, King rájött, hogy nem tud filmet rendezni.

Annak ellenére, hogy a környék ilyen remekműre inspirálta Kinget, nem maradt Colorádóban, mert New Englandbe vágyott. Családjával együtt hazatért Maine államba.

Egy évvel a Ragyogás után, amit ma egyetemeken és főiskolákon tanítanak, 1978-ban megszületett a leghosszabb regénye, az amerikai keményfedeles kiadásban 1153 oldalasra sikerült Végítélet (The stand). Ebben a történetben a világot egy olyan vírus tartja rettegésben, amelyet az amerikai hadsereg fejlesztett ki. Egyik kritikusa szerint Stephen King ezzel dickensi magasságokba emelte a szórakoztató irodalmat. Stephen King komolyan elgondolkodott azon, tud-e még írni valamiről ezután.

Vaskos ihlet

A kérdésre hamar választ adott magának, amikor a New American Library kiadó két és félmillió dollár előleget kínált a következő három regénye kiadási jogáért.

Ekkor született a Holtsáv, a Tűzgyújtó és a Cujo.

King megkapta a pénzt, amivel végre teljesült az álma, többé nem volt szegény, gazdag emberré vált. Az 1977-es évet Nagy-Britanniában, Londonban töltötte a feleségével és két gyerekével. Itt ismerkedett meg és barátkozott össze Peter Straub amerikai íróval és már velük volt a harmadik gyerek, Owen King. Straubbal közös regényüket, a Talizmánt 1984-ben olvashatták először a rajongói.

1978-ben a család újra útnak indult. Visszaköltöztek Mainbe, de ezúttal egy olyan főút mellett vettek házat, ahol nagy volt a kamionforgalom. King szemtanúja volt annak, hogy az autók sok állatot elütnek, a helyiek pedig rendszerint elviszik a tetemeket a közeli erdőbe, ahol egy saját temetőt alakítottak ki az áldozatok számára.

Ez inspirálta Kinget arra, hogy megírja az Állattemető című regényét, amelyben egy 2 éves gyereket (Owen két éves volt ekkor) elüt egy kamion és egy új, félelmetes lényként tér vissza. Ezt a könyvet a felesége nem bírta elolvasni.

1985-ig több regényt (pl. a Sorvadj el! címűt) publikált Richard Bachman álnéven, mert attól tartott, hogy a közönség egy írótól csak egy könyvet fogad el évente. Az álnév kitalálásnak pillanatában Richard Stark egyik krimijét olvasta, miközben a kanadai Bachman-Turner Overdrive lemeze szólt.

Élet-halál között

1999- ben, amikor Floridában vásárolt házat maguknak, Stephen Kinget sétálás közben elütötte egy autó. Olyan súlyosan megsérült, hogy úgy tűnt, az egyik lábát amputálni kell. Tíz nap alatt öt operáción esett át. Nem volt túl jól és a kórházi kezelés sem tett jót az alkohol-, és drogfüggő Kingnek, aki a betegágyán nem kapta meg a mérgeket. Végül hosszas lábadozás után sikerült meggyógyulnia. A „bűnös” autót ügyvédje megvette, és a roncstelepre küldte. King ennek nem örült, mert személyesen szerette volna ripityára törni. A baleset annyira megviselte, hogy 2002-ben bejelentette, most fog felhagyni az írással, de ismét meggondolta magát és ébresztőt fújt. A baleset óta körülbelül 20 új regényt publikált. A kábítószerhez és az italhoz nem tért vissza, családja segítségével kigyógyult a függőségből.

Nem csak horror és regény, ezeknél több

A könyvei majdnem olyan gyorsan elkeltek, mint amilyen gyorsan ő írta meg a történeteket. Sikerében a tehetségén, szorgalmán és a családja támogatásán túl, Hollywood is közrejátszott. King sajátos világa ugyanis annyira látványgazdag, hogy nem csak a gyerekgyilkos részeg apa kívánkozott a filmvászonra.

1976-ban új rajongótábort szerzett magának, amikor Brian De Palma kamerája előtt Sissy Spacek életre keltette Carrie-t és hatalmas sikert aratott vele. A film bemutatója után a nézők elözönlötték a könyvesboltokat. Mindenki a regényt akarta megvenni.

A setét torony című nyolcrészes sorozatának adaptációját idén mutatták be a mozikban Idris Elba főszereplésével. Ebben a munkájában a horrorral a sci-fi, a fantasy, és a western elemei keverednek. Főhőse a harcos, aki rendíthetetlenül tör a metafizikai jelentést is hordozó torony felé. King 1982-ben romantikus és kissé realista regényt tett le az asztalra. A remény rabjait és az 1996-ban megjelent A halálsoron című munkáját is Frank Darabont vitte filmre.

A Tortúrából is film készült, amelynek női főszerepéért Kathy Bates Oscar-díjat is kapott. Idén pedig bemutatták az Azt, az ijesztő bohócot, amit korábban egy tévésorozatban is láthattak az amerikaiak. King könyvei alapján forgatták A Búra alatt, a Haven és a Kingdom Hospital sorozatokat is.

Amikor egy démon életre kel

Stephen King történetei veszélyesek is lehetnek. Miután a Richard Bachman álnéven írt Rage című regénye megjelent, elszaporodtak az iskolai lövöldözések. A könyv egy gyilkos diák, Charlie Decker történetét meséli el, aki lelőtt két tanárt és túszul ejtette az osztálytársait. Miután az egyik iskolai lövöldöző diák vallomásában azt állította, hogy ez a könyv ihlette, Stephen King megtiltotta, hogy újra kiadják. Ennek köszönhetően a könyvet sohasem fordították le magyarra. Nem sok olyan író van, aki az egyik regényének kiadását megtiltja, de King nem csak ebben különbözik a nagy átlagtól. Rajongói például csak akkor dedikáltathatnak vele, ha előbb egy internetes listára feliratkoznak. Egyébként, ahogy az a zseniknél általában megszokott, King sem egy műfajban tehetséges. Tud gitározni és énekelni is.

A mosdóban zubogni kezd a víz, aztán eláll. Brady a képet nézi, amelyen ő és az anyja mosolyognak összesimuló arccal. Bámulja. Bámulja. A kép hasra esik. Kopp. - így fejezi be a zseniális író történetét King az Aki kapja, marja című regényében, amelyben ismét szemük elé tárul a horror királyának zseniális világa. Egy jó regényíró tudja, hogy ő titkár és nem Isten. Egy jó regényolvasó pedig észreveszi, amikor egy regényíró már isteni magaslatokban szárnyal.

Pont úgy, mint a 70 éves Stephen King.