Először tényleg úgy tűnik, nyakló nélkül
nyomatják, bele a vakvilágba.
Mintha
csupán önmagukról adnának föl rejtvényt,
megfejthetetlent. Nincs
benne semmi rendszer,
figyelmeztetnek többször is; élvezik, hogy
zavarba hoznak. Add csak föl – provokálják
kéjesen önérzetem –, úgy sem
vagy képes
tetten érni. Csak te válogathatod ki
blöffök közül az
érvényeset magadnak —
feszítik tovább a húrt. Persze, ha elég
spiritusz van benned, vigyorognak sokat-
mondón, hogy – látván
lankadásom – kitartást
öntsenek belém. Ne keress fogódzókat,
szólítanak föl, kövess inkább szabályon
és konvención túlra.
Felkutathatnánk
egy élhetőbb hazát, ha velünk tartasz, ott
biztosan nem kérnek számon rajtad semmit.
Neked kell döntened,
alkalmas vagy-e rá —
jönnek elő a farbával. Elsiettük,
állapítják meg,
elnézőn sajnálkozva
ódzkodásomon. Még nem értél meg hozzánk —
teszik
hozzá szinte biztatóan; most nem
akarnak lekezelőnek tűnni. Azért
rajtad leszünk! — ígérik még elmenőben.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2263
|
Hozzáadta::
Tibor
|
Dátum:
2013-05-20
|
|
 Miféle ígéret? Én ilyet soha!
Szemenszedett és ostoba — na jó, va-
laha magamnak, ha egyáltalán, még
az idők hajnalán, ám e kor már nem
a csodák kora. Szóval, hiú és vak,
de táplálja csak, ha nincs jobb dolga, míg
bele nem kékül! Úgy is be kell lássa
végül, nem vár magára itt sem gyors ha-
lál, sem óhaját leső, füttyre ugró
szolga. Jobb, ha tudja, föltörhetetlen
a pecsét a szájon! Nos, tán kíván még
valamit, barátom? Félreértettem
volna,és foga mégis másra vásik?
Sajnálom, ha csupán kopogtat, az is
hiábavaló: a hely nem kiadó,
új lakót nem fogad, nincs olyan Isten
– már bocsánat –, kerítsen hát egy másik
palackot magának, és húzzon innen!
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2164
|
Hozzáadta::
Tibor
|
Dátum:
2013-05-17
|
|
I. Ott pulzál
Párhuzamos síkok, helyszínek.
Történések egy időben:
lényegük szerint fölötted zajlók,
és intimitástól megemeltek.
Cseppek egyediségében az óceán
megtapasztalt, univerzális élménye,
és megfordítva, a Tejút távolából
készült sorozatfelvételek
járdarepedésnyi mikrovilágról —
az agy merevlemezére exponálva.
Összeérő pólusok szikra-
kisüléseitől élesre állított érzékek.
Megérint. Mellbe vág. Betölt.
Szimultán jelenléteidben ott pulzál
egy képtelen ígéret teljesülésének
zavarba ejtő esélye.
II.
Nincs mit kezdened
Mit kezdhetnél a dezsavükkel?
Nem ezt, nem így,
és még csak
nem is te. Legfeljebb hasonlót,
ha egyáltalán. Áttetszővé
fakulva is
rendre visszacsatol saját jelenébe
a tiédből. Ám átjárás csak
a múltba,
soha abba az immár idegen jelenbe.
Ha olykor cseppfolyósan
mégis
föltolul, értelmezhetőség híján csak
rendszert terhelő üresjárati
folyamat.
Élhetsz ugyan visszafelé is, persze,
de mindig csak, mint a
mostani
éned. Íme, a szimultán korlátai.
Nincs mit kezdened velük.
III. Így képzelem
Ott majd föltárulsz mindeneknek.
Átlátható
lesz összes áramköröd,
és közöttük minden létrejött
vagy csak lehetséges
kapcsolat.
Egyszerre leszel, aki valaha is voltál
és még itt lehettél
volna. Egyetlen
személy tudatává rendeződik össze
– közvetlenül
lehívható formában –
minden letöltött információ,
és jelenléted kitölti
az összes bejárt
helyszínt. Idő és tér korlátai nélkül
szabadságod
csaknem teljessé tágul.
Tenmagad maradsz az egyetlen határ,
amit
átlépned nem adatik meg,
mert már csak önnön teljességed lehetsz.
(Igazság ha tétetik, én így képzelem.)
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2159
|
Hozzáadta::
Tibor
|
Dátum:
2013-05-14
|
|
Baktatok a rángó, sikoltó éjben,
gennyes az utca, vég-sebeket hord, –
girhes macskaként szegődik hozzám,
és hamisan ámítva rappel a Hold.
Tékozló túrásba téved az elme,
pazarló gödrökben ring a sötét,
falakról csurog csöbörből-vödörbe
a csömör, a vizelet és a köpés.
Fogtörő kátyúkba süllyed a nézés:
ma sincs pénz, hibába kellene száz,
csak karókra és sunyi küszöbre futja;
csalt milliók forrnak – olvad a máz.
Eldugott padokon csövesek – sorra,
útpadkán, koszban ülnek fiatalok,
részegen-bambán lesnek a sorsra:
küldhetne már egy rossz Ikaroszt.
Alszik az egyterű nagy vasaló,
álmodik olcsó, ám tartós hidat,
megállóját őrzi tucat csíkos mellény,
szundikál bennük a munkástudat.
Örömlányok hada lófrál a pályán,
odébb a stricik osztják az észt,
snóbliban nyernek vándorhatalmat,
s újra elosztják a pecsétes pénzt.
Kellene már egy monszuneső ide,
tapad a szenny és bűzlik a por,
Dunába fúlna a város összes mocska,
ám nincs rajtunk áldás, ez nem az a kor.
Baktatok a szennyes, szagos sötétben –
seperni kéne, de sittet senki se hord -,
girhes macskaként szegődik hozzám,
és hamisan ámítva rappel a Hold.
2009. október 13.
Hallgatható változat
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2426
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2013-05-14
|
|
Víz fölé hajló szürke nyárfák
méltósággal állnak sorfalat,
őrzik a Kettős-Körös álmát.
Hullnak kárminos porzós barkák,
szellő sodorja zöld termőket,
hallgatom a folyó dallamát.
Vihartépett, kettétört gallyak
dacolnak a szél erejével,
az aljnövényzet mélyen hallgat.
Madarak keresik párjukat,
énekükkel repülök messzire,
gyermekkorom rejtelmeibe.
Egy pillantásnyi idő telik el…
ülök már a laposi kertben,
Nagyapát látom… int nekem.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2161
|
Hozzáadta::
Nóri
|
Dátum:
2013-05-13
|
|
Nem lehettem volna sebezhetőbb, sem
teljesebb egész, mint akkor. Történelem
előtti jel a szív legbenső falán —
hasztalan próbáltam lefordítani
nyelvére. Furcsálkodva nézett, de mind
távolabbról, hogy ne lássam, mennyire
kedvére van zavarom. Engedte, hogy
beérjem s rácsodálkozzak: öröktől
adott. Vissza tudtam rá mosolyogni.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2134
|
Hozzáadta::
Tibor
|
Dátum:
2013-05-13
|
|
 (Amit a férfi kérdez) Hervadhatatlan ki tarthat virágot kezében?
Ki őrizheti meg a pillanatot, múlhatatlan?
Tenyerében a tenger hullámzását, ki?
Égrelobogást a gyertyalángban is, ki?
Léptek neszére várakozást legbensőbb termeiben, ki?
És tisztának a tisztát, vajon ki?
Örök zenitjére ki szögezheti a Napot?
Éj múltán csillagot ki marasztalhat?
Ki indul, föladva harcállásait,
Elfoglalni a folytonos változást
És nem sejtett emlékeit, szerelmem, tebenned,
És visszatekintve az időben, ki tudhat majd
Mindenkor egyetlen asszonyának téged?
(Amit az asszony kérdez)
Kinek a kezében lehetek virág, hervadhatatlan?
Múlhatatlannak kiben őrizhetem meg pillanatom?
Hullámzásomat, akár a tenger, kinek a tenyerében?
A gyertyalángban is föllobogásom, kiében?
Lépteim neszét kinek a legbensőbb termeiben?
Tisztaságomat tisztának kinek a szemében?
Kire nézhetek Napként örök zenitemről?
Éj múltán is, csillaga gyanánt, kire?
Ki fogadja el, föladva harcállásait
Folytonos változásom, és ki ismer
Nem sejtett emlékeire bennem?
S visszatekintve az időben, ki
Egyetlen asszonyának tudhatom magam?
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2151
|
Hozzáadta::
Tibor
|
Dátum:
2013-05-12
|
|
Ideje belátnod: nem csak lakója,
de lakóhelye is vagy; részeként az
egésznek. Hogyan érhetnéd be
spektrumaival? Ha elvontál minden
zavaró objektumot, és szemed ép,
akkor is csak törten láthatod a fényt.
Kívül nem fogod megtalálni, ami
benned világlik. Illő tisztelettel
kopogtass be hát önmagadhoz, és ne
késlekedj az ajtót sarkig kitárni.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2166
|
Hozzáadta::
Tibor
|
Dátum:
2013-05-11
|
|
 Akár élhetnéd is. Ám mindegyre
elrúgod magad a valóságtól,
ahogyan magyarázkodsz. Fárasztó
lehet kitérni, szándékkal esni
mulasztásba. Minek törnéd szét, ha
szilánkjai zavarbaejtően
azonos képet sokszoroznának?
Bábozódj ki! — már nem védelmez, csak
elszigetel a burok. Elég, ha
hagyod lefutni a génjeidbe
kódolt programot. Hiábavaló
lenne kifogásokat keresned;
teendőid listájának élén
egy rég esedékes bejegyzés áll.
Nem vagy tovább halogatható.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2210
|
Hozzáadta::
Tibor
|
Dátum:
2013-05-10
|
|
 .......................................................................„Megküzd-e a nép az ő királyfiáért? Ha a halál tette
.......................................................................őt védtelenné: ki az, aki eljön az ő nevében? Kicsoda
.......................................................................győz a hős nevében? Nekünk ez van olyan kérdés,
.......................................................................mint a 'Lenni vagy nem lenni'. A válasz akár meg-
.......................................................................maradásunkról is dönthet."
.......................................................................Szécsi Margit: Nagy László emlékezete ................................................................
................................................................
................................................................ Jöttek bár tarka tömegben,
küldötteiként akárhány rangnak–
rendnek, ám senki bátor az ő nevében,
ki vitt a fogadására kirendelt
szárnyas seregeknek oly égi harsonát,
hogy hangjára – múltán alig évtizednek –
porig omolva múlt el fölülünk
az újkori Babilon öröknek hirdetett árnya.
Lám, a hattyúi csapat zavarodottan
mégis ekkor széledt el végleg.
Szállt aki vele az élen, hány hullt ki
maga is időnek előtte a sorból?
Hangja némultán hány maradt
megfáradva hátra?
S kiket elől ért a váratlan ránk-
szakadt szabadság: vágytak
megrészegedve földi szerepekre,
olyannyira, hogy repülőtollaik odahagyva
táborokat szervezni láttak idelenn.
Szárnypróbáló fiaknak minta így lett
a repülés eddig lendítő íve helyett
a totyogás — hősi vagy antihősi pózban.
Hogyan bírhatták volna hát meg
a szétfutó partokat megroppanva is
hídként összetartó szivárvány terhét?
Miként mind távolabb került a túlpart,
úgy szorult távlatot vesztve
egyre lejjebb a horizont,
tévesztve szem elől táguló határokat.
Ostromlott várat védők és ostromlók
sorsszerű szerepük szerint így mondtak le
– önként! – a már kiküzdött végtelenről.
Pereg hát a régi értelmiségi szappanopera:
trikolórba fúlók és a „korszellem" világnyelvére
könnyen lefordítható globál-ünnepeltek
iszapba ragadt, hervasztó vitája.
Kimaradni belőle akár nívó is lehet.
S bár megtartatni az időben
más program nincs ma sem
– magyarul a mindenséget! –,
ama harc addig megvívatlan érte,
míg nincs válasz az egyszerű kérdésre:
KI LÉSZEN AZ Ő NEVÉBEN
ÉRETTÜNK VÉGRE ELJÖVENDŐ?
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2148
|
Hozzáadta::
Tibor
|
Dátum:
2013-05-10
|
| |
>
