Először tényleg úgy tűnik, nyakló nélkül nyomatják, bele a vakvilágba.
Mintha csupán önmagukról adnának föl rejtvényt, megfejthetetlent. Nincs
benne semmi rendszer,
figyelmeztetnek többször is; élvezik, hogy
zavarba hoznak. Add csak föl – provokálják kéjesen önérzetem –, úgy sem
vagy képes tetten érni. Csak te válogathatod ki
blöffök közül az
érvényeset magadnak — feszítik tovább a húrt. Persze, ha elég
spiritusz van benned, vigyorognak sokat- mondón, hogy – látván
lankadásom – kitartást
öntsenek belém. Ne keress fogódzókat,
szólítanak föl, kövess inkább szabályon és konvención túlra.
Felkutathatnánk egy élhetőbb hazát, ha velünk tartasz, ott
biztosan nem kérnek számon rajtad semmit. Neked kell döntened,
alkalmas vagy-e rá — jönnek elő a farbával. Elsiettük, állapítják meg,
elnézőn sajnálkozva
ódzkodásomon. Még nem értél meg hozzánk — teszik
hozzá szinte biztatóan; most nem akarnak lekezelőnek tűnni. Azért
rajtad leszünk! — ígérik még elmenőben.
>
