Miféle ígéret? Én ilyet soha! Szemenszedett és ostoba — na jó, va- laha magamnak, ha egyáltalán, még az idők hajnalán, ám e kor már nem a csodák kora. Szóval, hiú és vak, de táplálja csak, ha nincs jobb dolga, míg bele nem kékül! Úgy is be kell lássa végül, nem vár magára itt sem gyors ha- lál, sem óhaját leső, füttyre ugró szolga. Jobb, ha tudja, föltörhetetlen a pecsét a szájon! Nos, tán kíván még valamit, barátom? Félreértettem volna,és foga mégis másra vásik? Sajnálom, ha csupán kopogtat, az is hiábavaló: a hely nem kiadó, új lakót nem fogad, nincs olyan Isten – már bocsánat –, kerítsen hát egy másik palackot magának, és húzzon innen!
Nem "húzok innen" míg el nem mondom, hogy mert a dolgok így alakultak, hátszóval nem szószaporításból írom ide, de valóban én is azt látom, nem sokat lehet elmondani a mai irodalomról, de majd az utókor, na az , vagy esetleg már azt sem fogja tudni, mi az az, irodalom, hát ezt akartam ledadogni, üdv. Tetszett a vers