„Sokszor csak azért teszünk fel bátran kérdéseket, mert megszoktuk, hogy a legtöbb kérdésre nem kapunk választ.”

Csontos Márta

Csontos Márta aforizmáival akkoriban találkoztam először, amikor a portál főoldalán lévő „Napi okosság” c. témához kerestem valami frappáns mondást a neten, és aznap az ő bölcsessége tetszett meg.
Ezután gyakran idéztem tőle, és ezáltal ismeretlenül is megkedveltem gondolkodásmódját.
Amikor azonban 2010 májusában regisztrált a portálunkra, mégis meglepődtem, mivel addig elérhetetlennek, szinte virtuális személynek tartottam. Azóta is örülök, hogy megtiszteli közösségünket, és nálunk is közli finom, intellektuális töltetű verseit – spirituális útkeresésének lenyomatait –, amelyekben ahogy ő írja: eljut magától önmagáig.


1., Kedves Márta, te akkoriban hogyan találtál meg minket, miként fedezted fel a 4 Dimenzió Online portált?
A 4 Dimenzió Online portálra véletlenül bukkantam, irodalmi oldalakat kerestem a net-en. Sok oldalra bukkantam, de csak 4-5 portálra teszek fel verseket és egyéb írásokat rendszeresen.

2., Az írás, a költészet – legalábbis szerintem – időt rabló foglalatosság. Ahhoz, hogy szabatosan, közérthetően fejezzük ki magunkat, a mondandónk stílusával, értelmével se legyenek gondok, sokáig kell csiszolgatni sorainkat. Te hogy vagy ezzel? A tanítás, a kötelességek, a háziasszonyi teendők mellett, hogy jut időd erre?
A tanítás reggeltől estig tartó műfaj nálam, legtöbb napon estig dolgozom. Háziasszonyi teendőim nem túl sok időt vesznek igénybe, mindenki besegít, aki éppen képben van.
Számomra legproduktívabbak a hajnali órák. 3.00 után kelek, ekkor vagyok leginkább a helyzet magaslatán. Szerencsére kevés alvással is beérem. Napközben szabad perceimben legtöbbször anyaggyűjtéssel foglalkozom, melyet egy erre rendszeresített füzetbe lejegyzek.

3., Apropó háztartás… megtudhatunk valamit a családodról? Milyen környezetben élsz Sándorfalván?
Ma már csak ketten lakunk férjemmel egy közel 100 éves parasztházban Szeged mellett. Sándorfalva kisváros, de hangulata tipikusan falusias; csend, feltöltődés a romlatlan természetben, barátságos mikroközösségek.
Fiam tanár és gitárművész. Még egyedülálló, de már nem lakik velünk, csak a hétvégéket töltjük együtt.
Lányom informatikus, Budapesten dolgozik egy bankban felelős pozícióban. Vele ritkábban találkozom.
Hihetetlenül jó a kapcsolatom gyerekeimmel, egy húron pendülünk. Fiam gitározik könyvbemutatóimon, lányom két könyvemhez készített illusztrációkat.

4., Ahogy olvasom a rólad megjelent ismertetőkben, jórészt 2006-óta gyorsítottad fel publikációs tevékenységed. Azóta viszont tíznél is több köteted, műfordításod jelent meg. Számos díjat nyertél, és több társaság, irodalmi portál tagja vagy. Saját honlapod kimondottan igényes, letisztult felület. Országszerte felolvasásokon, könyvbemutatókon szerepelsz. Honnan lett hirtelen ennyi energiád?
(Jómagam szintén 2006-óta foglalkozom intenzívebben az irodalommal, de ha a megjelenést vesszük figyelembe, nem értem túl messzire. Néhány antológiában található nagyjából tizenöt versem. Az viszont igaz, a 4 Dimen kívül nincs is időm máshol forgolódni.)

Azt hiszem 2005-2006 mérföldkő volt életemben. Találkoztam azokkal az emberekkel, akik ráébresztettek arra, hogy milyen oldalról próbáljam önmagam megközelíteni.
Az írás már jóval korábban elkezdődött. Szakdolgozatom is megjelent folyóiratban, több kötetnyi cikkem jelent meg állatokról szakfolyóiratokban.
Azt hiszem mindig sok energiám volt, édesanyámtól örököltem. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ennyi mindent csinálhatok, hogy van erőm csinálni.
Azt hiszem, minél többet adunk magunkból, annál több energiát nyerünk másoktól a továbblépéshez.

5., Ahogy látom, az Accordia és Littera Nova a kiadód. Mesélj nekünk – amatőröknek – valami biztatót ezekről a cégekről! Milyen feltételekkel állnak szóba az első kötetüket tervező szerzőkkel?
Az Accordia és a Littera Nova kiadója egy személy., dr Balázs Tibor. Az ő esetében a ' cég ' szó a legkevésbé alkalmas a jellemzésre.
Hihetetlenül nagy tudású, filozofikus alkat, igazi poeta doctus.
Nem üzletemberként kezeli az írásokat, az irodalmár értő szemével olvas és analizál. Rengeteget lehet tőle tanulni.
Az irodalomtudomány doktora, tagja a Magyar Írószövetségnek, az MTA köztestületi tagja. Maga is számos mű szerzője.
Nagyon jó vele együtt dolgozni.
Sok kiadó üzleti szempontból tud csak gondolkodni, ezért sok igénytelen írás is napvilágot lát.

6., Az aforizmák írásához nagy élettapasztalat, kifinomult látásmód, biztos rátapintás, és nem utolsósorban nyelvi érzék kell. Hiába akar valaki egy számára kézenfekvő „okosságot” papírra vetni, ha már a gondolat megfogalmazásába is beletörik a nyelve. Te csak csettintesz egyet és kész a napi bölcselet, vagy érleled őket és vissza-visszatérsz a témához? Szerinted aktuális még a régi latin mondás: „A művet hagyjuk érni, megírása után javítsuk, csiszolgassuk, mielőtt a közönség elé kerül (tkp. a 9. évig tartsuk vissza).”
Az " okosságok " papírra vetését nagymértékben irányítja a tapasztalat és olvasottság, de az is nagyon fontos, hogy figyeljed az embereket, hogy rajtuk keresztül, az ő látásmódjukat is figyelembe véve tudj gondolkozni, véleményt alkotni.
Az " okosság " legtöbbször nem magától jön. Vagy meglátsz valamit, amit azonnal le tudsz reagálni, vagy hallasz valamit valakitől, ami elindít benned egy gondolatsort.
A régi latin mondás ma is nagyon helytálló, a javító, csiszolgató tevékenység nagyon fontos.
Soha nem lehetek igazán elégedett magammal, ez a továbblépés útja.
Másrészről a bennünk rejtőző örök változó folyamatos átértékelésre késztet bennünket.

7., Lapozva A meggyújtott olajág c. kötetedet, feltűnik, hogy szinte minden vers egy új inspiráció, egy aktuális hivatkozással indított gondolat. Ennyire csapongó a képzeleted, vagy tkp. az eseményekből, hírekből, olvasmányokból rögtön egy lírikus látomás vetül ki benned? Hogy születik általában egy Csontos Márta vers? Gondolom, nem úgy, hogy az óraközi szünetben elhatározod, leírsz egy lemondó hangulatú elégiát…
Nem azonnal alakul ki egy lírikus látomás, a képzeletem viszont valóban nagyon csapongó, azonnal meredek képzelettársításokra vagyok hajlamos.
Óraközi szünetekben nem írok verseket, olvasmányélményeim meghatározók, de nagy szerep jut a pillanatnyi impresszióknak is.
Az impressziókat mindig leírom, mondhatni napközbeni anyaggyűjtést végzek.
A vers általában a hajnali órákban születik, majd rengeteg újraolvasást, csiszolgatást, átdolgozást igényel.
Alapvetően szorongó alkat vagyok, magyarázatokat újabb magyarázatok alkotásával próbálok értelmezni.

8., Gyakran dolgozod fel a görög mitológiát, az ókori hellének vallásából származó mítoszokat (pl. Niobé arca kőbe zárul, Heraklész hitvesének panasza), ennyire kedveled az ókori mondavilágot, vagy ezeken a néhai hősökön keresztül, egyfajta jelképes, de aprólékos ábrázolásként irányítod a figyelmet a mára?
Mindig is kedveltem az ókori mondavilágot, talán azért is, mert isteneik annyira emberien gyarlók, ill. szánandók tudnak lenni. Így tud az isteni igazán emberközelbe jutni.
Rajtuk keresztül próbálom saját sorsomat is magyarázni, akárcsak A meggyújtott olajág valamennyi személyének megjelenítésében is.

9., Jó néhány versed az átlagostól eltérő tudásszintet, középszerűnél magasabb műveltséget igényel. Nem tartasz-e attól, hogy a verseid csak az igazán „vájtfülűek”, az intellektuelek értik meg? Gondolok itt arra, hogy a mulatós zeneszövegeken felnőtt olvasó talán még a verseid címében lévő utalást sem igazán fogja föl, vagy pedig nem tudja hozzáilleszteni a tartalomhoz.
Azt hiszem, képtelen vagyok úgy fogalmazni, hogy a tartalom azonnal egyértelművé váljon. Számomra az alkotás egyfajta kutatás, hihetetlen mélységekbe ereszkedés, mely a szokványos, teljesen egyértelműen megjeleníthető képi világhoz nem kötődik. Rengeteget foglalkozom filozófiával, szeretném problématudatomat tovább fejleszteni, ennek ez az egyetlen módja, megpróbálni befogadhatóvá tenni a látszat érthetetlent.

10., A tanítványaid tudják, hogy író, költő vagy? Szoktál felolvasni nekik köteteidből?
A tanítványaim tudják, hogy írok, sokuknak megvannak köteteim, tőlük is rengeteg inspirációt kapok. Azt hiszem, kölcsönösen büszkék vagyunk egymásra.

11., Hogyan alakul ki a hétköznapokban egy aforizmapárbaj? Te írsz egyet e-mail-ben, és erre válaszol a társszerző, hogy van másik! Esetleg egy kávé mellett kiöntitek egymásnak a szíveteket aforizmák formájában?
Én küldök mindig kiadómnak aforizmákat, s ő válaszol azokra, melyeket azonnal le tud reagálni. A végén összesítünk és megszerkesztjük a kötetet.


12., Nem akarlak oldalról lerohanni, hiszen az Egográfia 2
köteted megjelenése óta nyilvánvaló: „A sokoldalú embert nem könnyű oldalvást megközelíteni.”, de nem gondoltál arra, hogy az aforizmáidból sugárzó széles, pszichologizáló látókört egy regényben kamatoztasd?
Nem hiányzik, egy nagyobb lélegzetű, prózai mű, amiben igazán kiadhatod (kiélheted) magad?
Ha írnék regényt, azt hiszem abban is rengeteg filozófiai, mélylélektani probléma jelenne meg. De erre jóval több időre lenne szükség, mint amennyivel jelenleg rendelkezem.

13., Magadnak mindig tudsz tanácsot adni? Van minden esetre bölcseleted?
Magamnak tanácsot adni nagyon nehéz. Másnak is úgy adok, hogy magam már megtapasztalhattam, mit kellett volna másként csinálnom.
Senkit nem tudunk úgy becsapni mint önmagunkat. Mindig csak később döbbenünk rá, mennyire önámítás volt az egész.
A bölcs mondások megfogalmazása még nem feltétlenül jelenti azt, hogy Te mennyire vagy bölcs, csak más életének megtapasztalását a sajátodéval összevetve szűrsz le tanulságokat.

13+1., Az ünnepi könyvhétre megjelenő, Szerzők, múzsák, szenvedélyek c. új kötetedről írnál nekünk itt egy rövid ismertetőt? Ez egy összefoglaló irodalmi-szakmai mű, vagy inkább olvasmányos anekdotagyűjtemény? Mire számíthat, aki megveszi?
Harmincöt jól ismert, zseniális költő és író magánéletével foglalkozom ebben a könyvben. Az olvasó számára gyakran az a legizgalmasabb, ha a kedvelt, szeretett vers vagy regény mellé, mögé, fölé (ahogy tetszik), odaképzeli a szerző és a mű ihletőjét – a múzsát.

Tehát múzsák, feleségek, szeretők hatását vizsgálom költeményekben, prózában, levelezésben és lírai önvallomásokban – Catullustól Dylan Thomasig.

Az ismeretanyagok és az érdekes történetek részben hiteles publikációk elfogadott és bizonyított tényanyagára, részben elektronikus úton hozzáférhető információkra épülnek. Utóbbiak hitelessége olykor megkérdőjelezhető, mégis elérik céljukat. Hiszen felkeltik az olvasó érdeklődését, és ha megismerkednek e jeles alkotók szenvedélyes szerelemi életével, kedvet kaphatnak ahhoz, hogy akár saját lírai önvallomásukat is megalkossák. Sokan felháborodhatnak, elítélhetik íróink és költőink szexuális túlfűtöttségét. Megbotránkozhatnak azokon az érzelmeken, amelyeket pedig maguk az olvasók is sokszor átélnek, csak talán maguknak sem merik bevallani az igazságot. Ugyanis nem éppen erkölcsös gondolatok vagy cselekedetek idézik elő azokat.

Persze, az irodalmároknál is többnyire az ismeretlenségben marad ez az érzelemvilág, csak a már publikált művekből értesülhetünk az alkotók szenvedélyeiről és szenvedéseire. A könyv újszerűségének tekinthető, hogy a szerzők sorsával többé-kevésbé azonosulva, olykor egyfajta sorsközösséget is vállalva, saját versekkel illusztrálok – mintegy kiegészítésként – a szeretetről, a szerelemről, a szexuális vágyakról. E lírai vallomásokat próbálom önnön életutamba illeszteni, hogy saját érzelmeim személyiségformáló erejének titkai még világosabban feltáruljanak előttem.

Miként Kurt Tepperwein megfogalmazta emberi kapcsolatokkal foglalkozó művében, férfi és nő viszonyának alakulásában „minden szenvedésnek a vágy és az elutasítás a forrása”.

Köszönöm az interjút,-a határozott és gyors válaszokat. Köszönöm azt is, hogy némiképp betekinthettünk az életedbe, szokásaidba és a dolgos hétköznapjaidba.
Azt nem kérdeztem meg, hogy a Vörösmarti téri rendezvényen esetleg ott leszel-e, de úgy sejtem, hogy nem jössz fel a fővárosba. Remélem azért egyszer (talán egy majdani portál-összejövetelen) találkozunk személyesen is!
A további legjobbakat, és temérdek sikert kívánok a munkádhoz!

tokio170

Utószó:

Kellemes meglepetések értek... Szerkesztőtársam Gabi, épp régi telekszomszédjával, a TV-s Nagy Györggyel beszélgetett az Ünnepi Könyvhét Vörösmarty téri forgatagában - akit véletlenül pillantottunk meg a dedikáló standján -, amikor kiszúrtam Mártát, és Dr. Balázs Tibort az emberáradatban. Elkísértem őket a Littera Nova kiadó pavilonja elé, ahol személyesen is megismerkedtünk, és némi időt együtt töltöttünk. Készültek képek is, amit megosztok az olvasókkal. (A képek --> ITT találhatók eredeti méretben.)
No, minden gondolatom, óhajom ilyen gyorsan teljesüljön máskor is, akkor teljesen elégedett leszek. :)