Derengő múlt parány gyerek szemében,
szende tűzvihar, hogy égni hagyjanak,
imák, miket totem hitembe varrtam,
és a dac újra átitatja vérem,
lázadásra bújt, míg csalárd a béke.
Friss bogáncs, babér hajamba nem ragad,
kezem sután fogom; félnem így szabad,
s ha mégse… sárba márt e szutykos élet.
Cifra rongy petákot ér Dior között,
szakadnom illenék, egyszer elnövök.
Utam kerengő fényein sikongva
lelkem tombol, más jövőről álmodom.
Szürke vágyaim közé csodát sodor
az éter; élj, szeress, erembe zsongja.
| 
>
