A szeretet az egyetlen éltető erő! Mostani társadalmunkban hiánycikk... sajnos.

Ezek szerint méhészkedsz?

"...Méz-sűrű üvegcsengőn a mellkas,..." nem értem ezt az összevont hasonlatod, kérlek magyarázd el... csupán annyit jelent, hogy mézpergetés közben a mellkasodra csöppent a méz?

Olgi köszi (Szathmáry Olga Ottilia)

Kedves Olga Ottília! Örültem, hogy észrevételezted. Az introvertált intuitív ember a jungi értelemben nehezen érthető. A méz - mint pozitív tartalom: "a csókok íze számban, hol méz, hol áfonya", hogy Radnóti is idekerüljön, de ez mellékes. A mellkas - méh-kas - anyaméh, és az üveg csendje, ahol a begyűjtött méz van, az édes-bús nosztalgia, az áhított, jól megélt szeretet, szerelem. A téli teázás szertartása. Persze csak cizellálom, mert véleményem szerint a szenzibilitásom így fejez ki tartalmakat. Mondhatnád, modernkedés. Nem méhészkedem, bár a tágasrokonságban többen űzték ezt. S mint léggyökereim, hozzájuk is kapaszkodom - tudattalanul. Szóval erről asorról ezt fejteném ki. Köszönöm! - s remélem így elfogadható. Hódolattal: Ferenc

Versedet olvasva úgy érzem, mozgalmas és színes lehet az introvertált ember élete. Belülről olyan forrásai fakadnak, amilyenekre egy társasági lény elég ritkán bukkan.
Gratula + ötös pacsi!