Duruzsolt a levegő szemhéjamon,

cikázó szúrós pontok: darazsak.

Méz-sűrű üvegcsengőn a mellkas,

tar koponya szolgál a kaptárnak.

Mély infra-színekbe öltözködöm,

tág határok között lüktetek.

Kabátárnyas sétákon - tudatom,

merülnek a szavak - nesztelen.

Csöndet csobban a megérkezés.

Mozdulatok - önmaguk vetkezik.

Fénykard lobban a gerincemben,

csillagokra pajzsaként ráfeszít.

Gravitációs erő az álom.

Felfelé zuhanva ébredek.

Hatalmas! - az idő múlt-kereszt.

Kaporszakáll! - sorold a vétkeket.

Mindenhez közel: belülről érkezem.

Jelentés: túlárad némaságán.

Csillagszórón sistergő tengelyek.

Forrás gyanánt buzogj fel, szeretet.