Nem nézek a napba,
mert káprázatot látok:
aranyló napraforgók
szépséges virágzata
naptükörként ragyog.
Ezernyi tányérarc,
aranysárga tenger
simul a kékségbe,
nem perzseli az
izzó napkorong.
Kelyhein rovarok
lejtik őstáncukat,
őszelőre termést érlel,
mézet ad és nyugalmat.
Indiánok földjén ébredt,
gyarapodott,
most e vidéken táplál,
gyógyít, éltet,
színe nekünk ragyog.
Lassan haladok...
a visszapillantó tükörben
halvány tengerszemmé olvad
aranysárga topázként
vonz még ragyogása,
de menni kell…
lassan elmarad,
eltűnik a messziben
eggyé válik velem.
2013. nyár
|
>
