Igazán könnyed, virtuóz darab ez a felvezető opusz kedves Titusz. Várhatjuk a folytatást?
Gratula + ötös pacsi!

Őszidőnk Ülj a tenyerembe te libegő levél,várhat az avar-sír egy percet még!Mondd, milyen az őszidő, ha kopog a tél,fájnak-e az emlékek, ha közel a vég? A tavasz varázsa, mint selymes igézet még mosolyt kelt-e sárgult lelkeden?Mesélj a napsugárról, mi arcodra tévedt s csókolt- csókolt napestig kedvesen. Fájt-e nyárelőn, mikor a szirmok lehulltak,s csak a szél susogta riadt búcsúzásuk?Ámultál-e, amint a gyümölcsök árnyadba bújtak,majd a fény fürdette színes bódulásuk… Ha barázdáim nézed, sorsodat olvasod,sorjáznak ráncosan az idő rótta nyomok.Már elfútták az évek a tavaszi illatot,maradt nekünk a kétség, a remény is zokog.

Titusz... természetesen így kommentként is első ligás, de arra gondoltam anno, hogy esetleg új beküldésként teszed fel.