Kis pehelyke szép a csipkéd,
honnan jöttél honnan szálltál?
Mennyben terem ilyen szépség,
mondd te csöppség merre jártál?

Téged egyedüllét nem fenyeget,
vidám táncod még sokan járják...
járják-járják, majd ellepnek,
cseppnyi létem fénnyel áldják.

Ha titkodat meglelhetném,
én is szállnék, széppé válnék,
és párommal csillámommal,
kecses táncot járnék.

A lelkem sajog, mert
benne néhány öltés
elnagyolt kis férc lett.
Enyém volt a döntés,
húzom-e szorosra
vagy hézagot hagyok,
hadd járjanak ki-be
ördögök, angyalok.

Minden szúrás után
a szemedbe nézek,
picikét meghalok,
lehet meg sem érzed.
Pisszenni sem merek
akárhogyan szólnál,
számomra te maradsz
ima, bűn és oltár.



Zsefy Zsanett

háromezerötszázötven
semmi okom hogy közöljem
ötvenegy perc szívdobbanás
közben csendből sincs ráadás
szűk órányi eldönthető
mire érdemes ez idő
ezernyolcvan lélegzetre
herdáljam vagy fogjam perbe
nem úgy telik hogyha unlak
ha szeretlek percként futna

ZsefyZs.

Túlkoros angyal vállán fityegő
csibeszárny — halovány virtus.

Mutatványra futja még,
a repülés túl fárasztó csoda.

Hanyatt-homlok támadások,
győzelmes bukások közhelye,
és homlokegyenest harmóniák.

Mindahány verstett hiába.

Látszatok impozáns sorát zárom:
vesztesek számadása.

Narcisszusz végsőkig elszánt arca
merül az olajos víztükörbe.