Visszatérő álmom: málló templomtorony
ócska órájaként önmagam álmodom
augusztusi fényben. Ötven szúró ékkel
testem tengelyében – delet ütök éppen.

Izzadt ruhám zsibbadó testemre tapad,
sivatagvárosban ellenségem a Nap.
Múló időm perc-porában fulladozom,
mászva visz előre néhány rozsdás izom.

Szememben kvarchomok, torkom kőpor-száraz,
utolsó erőmmel felidézem szádat,
hullámzó szavaid – hangjuk harangtenger;
kattan a szerkezet, időt nyer az Ember.


2007-06-20