Dühödt, rikoltó szélben őrizem a sáncom,
felmutatva bátran, hogy még megvagyok,
sároznak, kennek, rút szennyel dobálnak,
részegen-vadul köpdösnek linkóci léhajok.

Nincsen védvonal, nincs tisztes szövetség,
néhány rozzant közvitéz motyogja senyén:
hol a nemes győzelem, hol a beígért siker?
Csak jegeces latyak, s mocsok az enyém?

Nem téved felém egy balga szanitéc sem,
nincs elég élelem, nincs egy végső golyó,
bakancsom talpa – papír – rég szétmállott,
lerombolt légváram elmossa a folyó.

2013. 03. 15.