Gyötrő éjből ébredt hitvány hajnalokon
cigicsikk életed harmatcseppnyi vagyon.
Zsebre vágott álmod mellé fér kosz-kezed,
rád dudál egy kukás – botló lábad remeg.
Tested silány fogas, ócska rongyok tára,
vérszívó rovarok seregének vára.
Furcsa sportot űzöl, hol éhség a tréner,
esélyed javul, ha tele a konténer.
Elsüllyedt már benned tucatnyi Atlantisz,
mint bukott kollégát köszönt néhány taxis.
Ők is vegetálnak, zötyög most a szekér,
fizetik a sápot, ami nem is csekély.
Ha dönteni kéne, kinek van jobb dolga...
Te rongyos vagy, piszkos – a másik rabszolga.
Neked nincsen ágyad, jelzálogos házad,
nem kell hitelekért lejárnod a lábad.
Rajtad penész érik – ő még piros alma,
belülről rohasztja adósságtartalma.
2010. 09. 19.
|