Ritka látogatóként múltidézni jöttem,
s míg tudatom gyermekéveken matat,
ereklyéim és virágaim rendezgetem
– előkerül most sok-sok emlékkacat.
[…]
Bolygó fények, libbenő árnyak
– kóbor lelkek köztünk járnak –,
mécses fények égbe szállnak,
viasz sercen, imádság hangzik;
bölcs krizantémok bólogatnak
– téged is vár majd egy hant itt…
Búcsúztomban visszanézek
– egyszer végleg visszatérek –,
távolból a temető lángol,
az éjbe ég a múlás sebe –
remeg a sírkert fájón –,
Isten se tudja, hogy kösse be.
2010. 11. 01.
|