A megriadt madár
vezetéknek repül, –
egy mámorból ébredt
csöves kábán felül.
Autó sodródik,
sivítva kanyarog,
fuldokló neon-lét
utolsókat dadog.
Visszacsordogál nyűtt
mederébe az éj,
szikkad a sötétség,
sóhaja tűnő kéj.
Szellemszellő csörtet
sörös dobozt hordva,
szédülten követi
részeg papírcsorda.
Bedagadt szemekkel
ébredez a hajnal,
halántékát nyomja
durcás macskajajjal.
Felhúzza redőnyét,
rágyújt, nagyot krákog, –
savanyú köpettel
távozik egy zápfog.
2006. 10. 20.
|