Fonnyadzik elmémben a setét, bús idő,
érzem tagjaimban: fájt nyit meg a jövő.
Ráró gondolatom éjszakában járó,
tudásszenvedélyem böglyöt utánzó.
Bár semmibe haraptam ivor fogakkal,
részeg hajnalokon horhosban kutattam.
Későn nyílt fel szemem, látásom még homály,
tétova tanaim lomtára: csúf hodály.
Száz felé félúton, merengésem groteszk,
gond kavarog bennem s gazdátlan arabeszk.
Szédülés környékez, kimarjult a kedvem,
akárhogy számolom, nyolc nap múlva ötven.
2007-08-12
|
>
