Úgy riadtam fel, mint akit golflabda csapott kupán...
Elismerem, hirtelen ébredve álmomból időnként félek.
Mi történhetett? Roppant a bútorok kiszáradt kötése,
vagy éjszakai kompom futtattam zátonyra balga mód?

Az őszi ritkulásban kandin kémlelem a Holdat a fákon túl:
ideát vagyok-e még, vagy ez már a gond nélküli másvilág?
Újrakezdem a számolást – tompítva némiképp a másodpercek
zümmögő zaját, valamint a szanaszét kalézoló kóborfeszültséget.

Iszonyúan nyűgös vagyok. Dagadt a lábam, gyulladt a csuklóm,
ropog minden eresztékem. Mégis hősiesen visszaalszom érted. 
Érted? Ott találkozunk, ahol fiatalkorunkban: a sarki trafónál,
ahol megnyugtatóan dorombol a dobozba zárt áramerősség.


2010-11-20