fekszünk egymás mellett
kéz a kézben - felettünk
a csavaros fűz levelére
szikrákat fröcsköl a nap,
a magasban alig mozdul a felhő,
lent enyhe szellő ringatja az ágakat,
felhevült testünkre rajzolva
absztrakt árnyakat...
a strand zaja itt már
csak tompa zsongás,
s megszelídül, mire ideér
a hangszórókból bömbölő
sláger-montázs...
jó így veled -
heverni zsibbadtan a
ránk zuhant kánikulában,
minden gondot lerázni,
mint apró bogarat,
csak hallgatni, csendben
bámulni a leveleken áttűnő eget,
és szőni szép terveket,
hogy egyszer majd
nem lopni kell boldog perceket,
és minden nap lehet így -
feküdni egymás mellett
kéz a kézben veled.
2007. június.12.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2683
|
Hozzáadta::
gabiga
|
Dátum:
2013-06-10
|
|
(Szabó Lencz Péter műve)
Nem vágy a villamos, ha repülni muszáj,
(már a megszorítás sem igazán a régi),
nem bizserget avítt nosztalgia,
nem susog fülünkbe a Váradihédi.
[...]
A ligetben bokros csomag játszik:
szájban fog lötyög és elrepedt szofi,
a volt Zalkát is "lebombázták" - rendben.
Soha nem lesz bajnok szemben a Fradi.
Kispest... Kőbánya-Kispest... KöKi!
Rémálom, szinterezett Mars-telep -
a reptéri út felett átjáró az égbe;
agyam átfordul - óriáskelep:
Időutazás tüze lobban fel az éjben,
a fémvázas torzó füstölgőn még libeg -
az óriás lángvágó, felét már felfalta,
ingó folyosóján Rutgerhauer liheg.
Hullnak a mutánsok - tisztul a gondolat:
az út mellett Üllő, amott egy kalapács...
A reptér újra távol - elszállni nem öröm -,
túllőtt a célkörön bogarával Kovács.
[...]
Csak vágy a villamos, ha repülni muszáj,
(már a megszorítás sem igazán a régi),
Frédi és Béni hagy el kőriksával -
ábrándos dalt susog a Váradihédi.
2009. június 11.
Kategória:
LÍRA
|
Megtekintések száma:
2223
|
Hozzáadta::
tokio170
|
Dátum:
2013-06-10
|
| |
>
