Ha több vagyok, mint szára-fosztott hérics,
többet érek, mint a pillanat,
majd eljövök, szememmel elmesélem,
mennyi ékkel felruháztalak.
 
Sudár fuvallat hangján hírül hintem,
száz hibával rossz vagyok, gyerek,
s ecsetnyomod ha halkan itt hagyod,
lelkes vászon, színt lopok neked.
 
Ha az vagyok, a minden ott a csendben,
szürkeségben színes végtelen,
igazmesébe írom mind az álmunk.
Nyújtózz érte, itt a két kezem!