Ajkaidról fakasszad
az éneklés forrását;
újítsd velem gyökerét a Fának
s röppents rügyeket ágaira.
Óhajtás tart fenn –
(Nap zeng fülemben):
Madár-hiteddel hirdesd hát kegyelmem;
Szent Ferenc csukjad be a Bibliádat.
Eltékozoltam rengeteg szerelmet,
segítsd meg sorsom illatos imáddal…
Messze a kezem még a virágtól?
Fut, fut az álom, kergeti szél…
Messzire szálldos még a madár most,
örömöt trillázni ám visszatér.
Itt van, s már ébred, ha Téged remélhet,
járjad át titkos zegzugait,
ismerlek régről,
TE is tudsz RÓLAM,
Gyógyulás kertje,
rejts forrásodba…
Nagy hódolója volnék én is a madaraknak, virágoknak, fáknak, nagyon szép, és érdekes a versed mondanivalója, nagyon szükségszerű, hogy új Rousseau szülessenek, s velünk együtt mondják, hogy gyerünk vissza a természetbe, ó ez nekem igazi álmom, életem célja, s nagyon tudok örülni, ha erről olvashatok, láthatok róla verset is, nagyszerű, Gratulálok!
>
