mint versben a rím, mint vágyban a kín, mint létben a szín, voltál s leszel. s ha egyszer belőlem kihull a kép, emléked akkor is gyönyörű, szép.
ha fény csillan tündöklőn házszegleten, őrizz meg, őrizlek szerelmesen. álmodlak, álmodsz hangtalanul, csak lelkünk ölelkezik ruhátlanul.
egy arc, egy hang, még kapaszkodom, csak délibáb volt, miért ragaszkodom? gyenge vagyok nagyon, az élet félbetört, sodort, belém rúgott, sokszor meggyötört.
most topog az idő poros tereken, nem látja már senki, hogy itt járt a szerelem. még hajszálgyökéren úgy lüktet a lét, mindennek, mi élet, úgy fogná kezét!
őrizném kínnal, szent érzelem, őrizném, őrizném, de nem tehetem, szívemhez szorítom és dédelgetem, ha messzire száll, hát elengedem.
szerelem...
voltál s leszel, mindig velem, mint korty levegő, a lélegzetem...
>
