még őrzöm a lángot,
de ellobban félek,
ha eljön az alkony,
a nyár derekán.
pattog a szélben
a rőt színű szalma,
de miért kalapál
a szív szaporán?
még égnek a fények,
csendül a dallam,
ott vagy dalban,
úgy igazán.
nyugtalan érzés,
számtalan kérdés,
toppan a szívbe,
úgy zakatol.
zokog az ég is,
sírhatnék én is,
de áldalak édes,
én valahol.
gyöngyszem az emlék,
itt voltál nem rég,
elvesz az élet,
visz az idő.
utolsót lobban
alkonyi fényben,
elmossa lassan a záporeső.
|
>
