Jelenembe belefájt a múlt.

A feneketlen mélységű kút.

Felszíne, sima tiszta vizű élet.

Beledobott kő gyűrűket vetett.

Belefájt múltam jelenembe.

Ki tárja szét két karját ölelésre?

Szerelem, Te betonfalba ütköző!

Bennem percig, öröklétig időző?

Jelenembe múltam belefájt.

Kegyetlenül jelet lelkembe vájt.

Kéretlenül fellángol újra búja.

Szívemet nem ereszti, szorítja.

Múltam jelenembe belefájt.

Húsomba vájta körmét, fogát.

Nem ereszt, fogva tart, elkárhozom.

Szép emlék és rettenet ostoroz.

Jelenembe belefájt a múltam.

Boldogság sebeim gyógyítója.

Savanyú gyümölcsét megérleli.

Jövőm bölcsesség bölcsőjébe teszi.

 

Budakeszi, 2014. augusztus 14.

Fotó: Kalmár Zoltán, Evezés a Furioza folyón