A falusi templom hűvösében csak pár ember hallgatta a fiatal pap szavait.

˗ A mai vészterhes időben az a legfontosabb, hogy megőrizzük hitünket. Vegyünk példát Jóbról, aki minden csapás ellenére megmaradt az igaz hitben. A mai napon ezért Jób történetéből fogok felolvasni.

„Volt Husz földjén egy Jób nevű férfi. Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent és kerülte a rosszat. Hét fia és három lánya született. Nagy vagyona volt: hétezer juha, háromezer tevéje, ötszáz iga marhája, ötszáz szamara és számos cseléde.”

Itt a főleg idős férfiakból és nőkből álló gyér hallgatóság nagy része, akik leginkább a nyári kánikula miatt menekültek be a templomba, már bóbiskolni kezdett. Nem úgy Eszter, aki a negyvenes éveiben járt, és sohasem mulasztotta el a vasárnapi szentmisét. Természetesen pontosan ismerte a történetet, tudta, hogy az Úrral kötött fogadása alapján a sátán egyetlen nap alatt megfosztja Jóbot minden vagyonától és gyermekeitől, de hitét mégsem tudja megtörni. „Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” ˗ mondja Jób.

Eszter úgy érezte, hogy most őrá is ráfér egy kis biztatás, a hitének megerősítése. Összecsaptak feje felett a hullámok. Előző este összeveszett anyjával, aki csak most tudta meg, hogy Eszter nem engedte beoltatni a most érettségizett fiát, Alexet, és akit már tíz napja kórházban ápolnak, mert végül elkapta a koronavírust. Hiába magyarázta az anyjának, hogy ez a betegség is olyan, mint egy másik, egy influenza, és az Úr meggyógyítja majd a fiát, csak hinni kell benne. Alexszel is meg kellett vívnia a csatáját, mert fia nagyon akarta az oltást: szeretett bulikba járni. Végül megzsarolta a fiát: azt mondta, mehet a háztól, ahová akar, ha mégis felveszi az oltást. Férje két hónapja hagyta el, miután kései gyerekük, aki nem véletlenül a Benjámin nevet kapta, két éves korában kanyaróban halt meg. Eszter nem engedte beoltatni Benjámint sem, hiszen a nagyobb testvérei is felnőttek oltás nélkül. Eszter, bízva az Úr hatalmában, minden oltás ellen volt, végül ez vezetett a férjével való szakításhoz. Fanatikusan bízott a hitében, elutasított minden modern találmányt, mert azokat az ördög művének tartotta. Televízió, mikrohullámú sütő természetesen nem volt a háztartásban, mert azok „káros sugárzást bocsájtanak ki”. Mobiltelefonja is a legegyszerűbb volt, nagyon félt az 5G sugárzástól, bár az itt, a faluban szerencsére nem volt jelen, bár ki tudja, meddig tart ez az állapot. Eszter jelenleg egyetlen reménye, úgy is mondhatjuk, a biztos pont az életében, legidősebb fia, Kende. Kende Eszterhez hasonlóan a piaristáknál végezte el a középiskolát, és Budapesten, az ELTE Bölcsésztudományi Karán tanul, arab tolmácsnak készül. Mostanában ritkán jár haza, inkább a kollégiumban tölti a hétvégeket is. Ha nagy ritkán mégis hazamegy, nagyon illedelmes, figyelmes fiú. Megveti az alkoholt, sohasem jár bulikba, szemben öccsével, Alexszel. Újabban rátért a vegetáriánus étrendre, ezért Eszter neki mindig külön főzött vasárnapi ebédet, de természetesen ezt boldogan tette.

A mise után Eszter időmilliomosnak érezte magát, hiszen Kende fia most sem érkezett haza, Alexet meg nem látogathatta meg a kórházban. Ezért elment a falusi asszonyok összejövetelére, amit ők maguk között csak önképzőkörnek neveztek. Megbeszéltek itt minden érdekes témát, mostanában leginkább a járványhelyzet került szóba. Az egyik asszony beszámolt arról, hogy a Facebookon látott egy előadást (neki volt internet a lakásában), amit egy bizonyos Bardócz Zsuzsanna tartott. Bardócz Zsuzsanna akadémikus, a biológiai tudományok doktora, és arról beszélt, hogy „génterápiás emberkísérlet az oltás”, az egyetlen kivétel a kínai Sinopharm vakcina. Szerencsére Eszter anyját is ezzel oltották be, mert életkora miatt az elsők között kapta meg az oltást. Alex pedig a Pfizer vakcináját akarta beadatni magának, de hát abban az asszonyok teljesen egyetértettek, hogy az módosítja az emberi génállományt. Az asszonyok még számos példát hallottak, amikor az oltás után valaki rosszul lett, sőt olyan is előfordult, hogy meghalt. Természetesen egyikük sem oltatta be magát, és biztatták Esztert, hogy a fia biztosan meg fog gyógyulni. Szóba kerültek még az illuminátusok, meg hogy Bill Gates uralma alá akarja hajtani az egész világot, és ezért az oltóanyagba chipet helyeztek el, hogy ezzel befolyásolni tudják az emberek viselkedését.

Az asszonyok sokáig tanácskoztak, már kezdett esteledni, mire Eszter hazaért. A mindig locsogó szomszédasszony azzal fogadta, hallotta-e a robbantás hírét. Egy futballmeccsen robbant fel valami gránát, állítólag öngyilkos merénylet lehetett a dolog. Szörnyű ez a mai modern világ, mondta Eszter, és faképnél hagyta a szomszédját. Lassan lefekvéshez készülődött, már elővette a Bibliát, azt akarta olvasgatni, amikor megszólalt a telefonja. Kelletlenül vette fel, senkitől sem várt hívást. A városi kórház orvosa volt a hívó.

˗ Szomorú hírt kell közölnöm. Mindent megtettünk, ami emberileg lehetséges, de sajnos Alex fia a délután folyamán életét vesztette. A tüdeje nem tartott ki, pedig lélegeztető géppel is segítettük. Holnap ismét jelentkezünk, hogy az ilyenkor szokásos részleteket megbeszéljük, addig kérem nyugodjon meg, törődjön bele a változtathatatlanba, és próbáljon meg aludni.

Eszter szinte fel sem tudta fogni, mit hallott, amikor csengettek az ajtaján. Két rendőr állt a bejáratnál.

˗ Ugye önnek van egy Kende nevű fia? ˗ kérdezte az egyikük. Az igenlő válasz után jött a következő kérdés: mit tud róla, hol van most és mit csinál?
˗ Bizonyára Pesten, a kollégiumban, és a vizsgáira készül, arab nyelvet tanul az egyetemen.

˗ Sajnos, rossz hírt kell közölnöm, vette vissza a szót az első rendőr, a fia ma felrobbantotta magát egy sporteseményen, tucatnyi ember halálát okozva. Találtunk nála egy levelet, ami önnek szól ˗ és átadott egy lezárt borítékot Eszternek. Eszter remegő kézzel bontotta fel, és olvasta:

Drága édesanyám! Nagyon sajnálom, hogy így kell elbúcsúznom Tőled. Nagyon szerettelek, tőled tanultam meg, hogy az életben legfontosabb dolog a hit. Ezt Neked köszönhetem. Ha nem tapasztalom a Te hited erejét, sohasem jutok el idáig. Csak az a probléma, hogy Te nem az igazi istenben hiszel, félrevezettek Téged. Hidd el, Allah az igazi. Mikor ezeket a sorokat olvasod, én már a mennyországban leszek, és imádkozni fogok érted. Bízom benne, hogy Te is megtérsz az igaz hitre, és majd itt találkozunk egyszer. Szerető fiad: Kende.

Eszternek eszébe jutottak Jób szavai: „Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!”. Elővette a Bibliát, ezúttal a latin szövegűt, mert a piaristáknál megszerette ezt a nyelvet, és így eredetiben olvashatta Pál második levelét Timóteushoz: „Bonum certamen certavi, cursum consummavi, fidem servavi” (2 Tim 4,7), azaz „a jó harcot megharcoltam, pályámat végigfutottam, hitemet megtartottam.”

Megnyugodva hajtotta álomra a fejét.