Nem tarka bennem a rezgés, egységes
mindenre enyhülést adó ékességes.
Percnyi lehetőségem apró mütyür -,
elinal mint csókos idő, avagy kihűl;
viszi aranyló jövőm a szerelem,
s hogyan töltse be? hiszen már kilehelem
amiben reményem, Akhilleusz sarok -
épp egy régi kesztyűt félre rakok...

Fekete éjszaka világit a szemed
mint a macska, ha felkölti a nesz,
elindulsz felém, nagyon szép átmenet
álomból valóságba, és rám tekintesz
Boldog igézet, foszforeszkál arcod,
mint egy csillag, úgy ég angyali mosolyod
én meg hűs tekintettel rá tapadok
aki észrevett téged, az vagyok most
felébresztett egy álom, mostantól beléd látok.