Csontok, maradékok, nagy darabka morzsák,
tálcára halmozódik megannyi mód,
hogyan maradjon életben a magyarság?
Ellentmondó kísértés képes iszonyt
önteni zsibbadt fejekbe, hisz badarság
kihámozni az igazságot, szigonyt
a kézbe, bálnára fülünk tapasztanák.

Nem ver szép szíve az Óperenciának,
mért nem indul szerencsét próbálni már
az árvaságra jutó székely, fiának
aranyrögök helyett jusson gatyaszár,
úgy tűnik, az is fából vaskarikának
számít, és a szülőföld elfogyva fáj.
És adjunk helyett itt pengőn a gitárnak:
elkorcsosodó érdekünk ma lejár...