Angyalokkal én nem kacérkodom,

kényes, kongó nyűg nekem minek?

Hulló csillag ugye nem veszed zokon,

de porcelán tested még izzón is rideg.

Rivaldában fürdő ágyatlan ágyasok,

Porschen könyökölő lelketlen bájak;

nincs kulcsotok hozzám. Zavaros vágyatok

hamis lihegéstek már veszettül fájnak.

Állam-emlőn hízott milliós csemeték,

 más itt a vágy, más az én álmom.

Odavetett konc, párt-atyus fedezék

mit érhet nyálas dogmaágyon?

Celebek, veletek dugig az élet,

lufi-létetek csak hab, mi elenyész.

Árnyék létet még szükségből se kérek,

a semmi a semmibe úgyis belevész.

Talán ahonnan dallamot leng a szél…

Nagyária, vagy munkadal csupán?

Kínzó szomjam vígesőt ott remél

a kéjsóvár árnyak blöffjei után.