Három csoda létezik a világon
de a hiány nem az.
Csinál az akarat abból is, látom -
még nagyobb bagázst,és nem terrorral,
hanem a vigasz eszközeivel, lásd:
emberi jellem készül így tejporral,
s kerüli az ámítást.

Ez se baj, gyorsan firkantó ceruza
szivárvány színeket költs ajkakra,
szén szemöldök is kihúzva,
sok csipke takarodj az ablakra
nyakadra sálat tekerek
Vékony alakod átkarolom én
ki hajszálakkal közözget
bájosan szélben járó tünemény.

kint verébke csiripel teleszájjal -
ködös a reggel még -,
nem talál morzsát, búsan tovaszárnyal.
Pedig tréfás kedvemben keltem épp,
s ha lennék kukac, vagy giliszta csáppal,
most felfalna mint lepényt
vagy befalazna fészkébe ragaccsal.

Sok nő annyira rideg néha, s mindig -
csontos arcuk védve,
megsimogatnám, ölelném földszintig ;
de nem napállóak, mint a repce,
elhervadnak, ha hozzájuk érek én-
mint a virágok, annyi színorgia,
művi szelídséggel élnek házak mélyén
s nassolják a bonbont ríva.

Se szép, se csúnya szó nem lehet enyém,
kik ejtik ki könnyedén?
Nekem a szerényebb kell inkább, mint
annak szóalakja, s élek aszerint.
Voltam többször meg se látszó már,
vagy messze látszó bogár.

Utánam vízözön, előttem fűst száll
jó a hangulatom -
Nem morgok amúgy, nyekegni se muszáj.
Árnyékos a világ, - tapasztalom.
Nincs harag, danolni kéne akármit,
nincs harag,ha árnyékos, hát árnyékos!
mert ez a szán, ha nem csúszik aláhintsz...
mindenki nagy játékos