Iszonyat a mélység felett
(nem tudja, ki nem élte meg):
kezem görcsöl, lábam remeg,
ha lenézek, énem tömeg.

Csodálom a bátrak bátrát, –
olvasgat a város felett
lazán lóbálgatva lábát,
s alatta még száz emelet.

Volt, hogy tizediken laktam –
megrettentett mindenképpen –,
lenn az udvar forgó katlan,
félelmemben körmöm téptem.

Úgy érzem, ha gépre ülnék,
csak zuhannék lélekvesztve,
nem lengne alattam árnyék, –
sodródnék a végtelenbe.

2010. 10. 06.