Káli képek kísértenek:
Nap illatú szőlőhegyek,
lankás dombok, tanúsziklák -
dermedt csendű patrióták.
Megfogtak, mint szúrós szeder,
emlékük mély patakmeder,
rám tapadva ölel a múlt -
indája már lelkemig nyúlt.
Erdei út selymes árnya -
velem sétálsz Szentbékkálla.
Öreg templom, málló romok
emlékízén reccsen homok.
Ódon házak rücskös fala:
kavicsok közt kötött kova.
Ősidőkre néz az ember,
szemében csepp – Pannon-tenger.
2008. 08. 17.
|
>
