Itt volt az első vevő -
jelölt, mért, hümmögött,
s a délutáni napsütéssel
a kert zugába költözött.

Járkáltunk körbe a házon,
meséltem régi álmokat,
rajta papucs volt, vászoning,
s fejében izgatott gondolat.

Hangulatban ősz közepén jártam,
sárban tocsogott ingatag erőm,
s lehajtott fejjel tűrtem, hogy
felmérjen engem is vevőm.

Elmondtam neki: nem itt születtem,
s ez nem is igazi százholdas pagony,
de életem elsüllyedt, hajónyi része -
fájdalmas emlék - merülő vagyon.

Búcsúztunk a kapuban állva -
a lázas siet, a lagymatag még marad -,
s feltörő bánatom egy idegen világba
elvágyó sóhajként a kezéhez tapadt.

2008. július 12.