Holnap már tél oson
érzem az illatát,
holnap már nem köszön,
csak legyint egy nagykabát.
Holnap már titokban
bekukkant a másvilág.
Holnapra fagyos ködben
lehullanak a levelek,
ám ma még őszi fényben
találkozom teveled.
Ma még talán hálásan
felragyognak az emlékek,
holnap viszont színt váltanak
az aranyak és a kékek.
Ma még egyet bolondozok –
kacagok és abszintot kérek –,
füledbe régi dalt dúdolok:
"Késő bánat, most már
utánam a vízözön..."
Holnap már távolodó lépteid
kopognak a  térkövön.