Elmúlt az éj, a vidám barátölelés,

feldöntöttük sörünket, lucskos a söntés.

Kezünk elengedtük, karunk elernyedett,

mondatfoszlányaink lógó lebernyegek.

A hajnal arcára ráfagyott a fátyol,

az útszéli bokor hullólevél jászol.

Roppan a lábam alatt a fűcsökevény,

mint a kocsmapadlón szétszórt sós sütemény.

Éles a levegő, frissen köszörült bárd, 

jéghideg éle az idegeimbe vág.

Egy óra most a perc, még bóbiskol a nap,

jégkockából olvad a fázós pillanat.

Elvesztettem sálam, eltűnt minden barát,

zsibbadt öntudatom elvarázsolt világ.

Senki nem tart velem, egy taxit sem érek,

otthon is hideg vár, ha majd hazatérek.

2006. 12. 28.