Az emeleti hálószobaablakon a vastag alumíniumredőny koppanásig le volt engedve, ezáltal biztosítottnak tűnt a csend és a sötétség, Leslie ennek ellenére a szomszédban őrültködő kutyák veszett csaholásának beszűrődő hangjaira ébredt. A kretén kutyabanda sehogy sem akarta abbahagyni az agyament reggeli ugatást.
Vasárnap volt, még visszaaludhatott volna, néhány pillanat múlva mégis elhatározta magát, felkelt és betámolygott a szomszédos fürdőbe. A tükörből egy szőrös, kialvatlan aggastyán tekintett rá vissza. Úgy érezte, egy éjszaka alatt tíz évet öregedett.
Hajnalban feküdt le – ugyanis még sokáig böngészte a háborús híreket –, miután megpróbálta felturbózni weboldala szöveges tartalmait, mivel a SEO ellenőrző program néhány helyen hibát jelzett. A webáruház a fontos keresőszavakra kezdett visszacsúszni a Google találati listáján, sőt két esetben át is esett a második oldalra. A 14. helyezés pedig már nem fért bele a szakember szigorú elképzelésébe.

Elgondolkodva borotválkozni kezdett. Néha még munkaidőben is annyira el tudott merülni a gondolataiban, hogy felesége időnként szigorúan rá is szólt, amikor észrevette a tekintetén, hogy igencsak távol jár:
– Ugyan mit mozizol már megint?  – látom, teljesen máshol vagy.

Másodperceken belül most is – bár ügyesen mozgott a keze, gondosan húzta a borotvát – már forgott a film…

Végignézte, ahogy koszosan, büdösen, három órás alvás után az ukrán Mariupolban ébred. Víz híján nem fürdött már legalább tíz napja, apránként a fogmosás is elmaradozott. Enni csak futólag evett valami konzervet. Most is olyan szájíze volt, mintha álmában csótányok jártak volna a szájában és behordták volna a priccs alatt hányódó lecsós babfőzelék penészes maradékát.
Szétnézett a salétromos, koszos pincehelyiségben, ismerőst keresett, de az éjjeli, számos áldozatot követelő összecsapás után csak kék karszalagot viselő idegenek néztek rá vissza a félhomályból. Benyúlt a priccs alá, megtapogatta a géppisztolyát és a páncéltörő rakéta vetőcsövét. A rakéta tömege indítócsővel együtt 28 kg, tehát azt csak úgy nem viszik el csótányok, sőt a legyek sem hordják el.
A hideg vas érzésétől valamelyest megnyugodott és visszadőlt a fekhelyére. Három kék karszalagos, ismeretlen férfi állt meg mellette és távcsöves puskájukkal megkocogtatták a bakancsát.
– Jössz velünk koma? – megyünk kaját szerezni. – Kellene néhány láda lőszert is vételezni, be kell táraznunk, fogytán van a 7,62-es skuló. Tegnap ígértek Javelin rakétákat, azokat akár három kilométerről célba tudjuk juttatni. Alighogy beérkeznek az orosz tankok a prospekt Myru-n, akár innen is rendesen beléjük trafálhatunk.
– Hallottam, hogy az amerikaiak 47 millió dollár értékben adtak el nekünk 37 indítót és 210 rakétát. – morogta Leslie. Az is egyértelmű, hogy a mai világban ingyen semmi sincs, tehát az újabb 1000 rakétát is mi fizetjük meg, ha egyszer vége ennek az őrült attaknak. – Azt is hallottam viszont, hogy az oroszok képesek leszedni a tankelhárító rakétákat, vannak nekik érzékelőik, zavaróik, valamint speciális füstgránátjaik. Minden egyes elpazarolt rakétánk legalább 200 000 dolláros kárt jelent. Ennyi pénzért pedig egy ukrán átlagembernek 40 évig kell dolgoznia.

– Körültekintően araszoltak az óvóhelynek használt mély pincéből a felszínre. A környék felismerhetetlenségig szét volt bombázva. Vigyázva kellett lépkedniük a romok között, mert a kazettás bombák apró töltetei közül több százaléknyi besül, vagyis ezek a fegyverek akár évekig komoly veszélyt jelentenek a lakosságra.
Az áruházak mind bezártak, ám néhány saroknyira a Khlibnyy Kiosk-ot találat érte, így az emberek a leomlott falon keresztül hordták ki az élelmiszert és a bevásárlókocsikkal együtt indultak útnak az omladékok között.
Leslie és az ukrán komák jól felpakoltak. Három bevásárlókocsit raktak teli poros konzervekkel, vákuumfóliás húskészítményekkel, kekszekkel, édességekkel, italokkal és aránylag sérülésmentes csomagolású tartós kenyérrel.

Visszafelé menet a komák a bombatölcséreket kerülgetve húzták-vonták a kocsikat, Leslie pedig – megfontoltan nézelődve – gépfegyverével pásztázta a terepet. Útba ejtették a közeli Military ground-ot, ahol kaptak két teljes láda lőszert. 2 db, az Amerikai Egyesült Államokban kifejlesztett hordozható, infravörös önirányítású Javelin rakétavetőt és 4 db rakétát.
Ahogy közeledtek, már tucatnyian futottak eléjük és hordták le a pincébe a beszerzett ellátmányt. A nők és gyerekek szerencsére előző nap, a korridor megnyitásakor elmehettek, így már csak azok a bátrak maradtak, akik felvállalták, hogy az orosz katonai erők célpontjaivá válnak, akárcsak a hivatásos ukrán katonák.
A pincében egy tiszthelyettes összehívta az önkéntes csapatot és eligazítást tartott. Elmondta, hogy az oroszok valószínűleg ma is este fognak támadni. Addig mindenki végezze dolgát, egyen, pihenjen, készítse elő a fegyvereket.

Leslie rendesen bereggelizett, megivott rá egy liter feketeribizli levet. A komák viszont az elfogyasztott alkoholos itókák hatására kezdtek förtelmesen viselkedni, így elvonult a pince hátsó traktusába, ahol a tábori priccse volt és ruhástól bebújt a durva pokróc alá.

Szinte azonnal elaludt. Nem volt szorongása, nem félt a jövőtől, nem félt az orosz támadástól, örült, hogy belezuhanhatott a priccs kellemes melegébe és a pokróc biztosította jótékony sötétségbe.

Álmában (hol is máshol) Bora-Borán múlatta az időt egy hatalmas homokos parton épült, képeslapra kívánkozó szépségű strandon. A finom fehér homok és a langymeleg sekély víz, olyan tiszta volt, hogy szabad szemmel is megfigyelhette a tengeri élővilágot. Víz fölé épített bungalóban lévő lakosztálya saját kerttel, medencével és jakuzzival várta vissza, hogy maradéktalanul tökéletessé tegye a pihenését.
Leslie a bungaló teraszáról a következő pillanatban már közvetlenül a türkizkék lagúnába gázolt, ahol egy bámulatba ejtő polinéz szépség várta. A férfi kitárta a karját, magához akarta ölelni a nőt, de az hátralépett és egy mobiltelefont nyújtott feléje.
– Önt keresik uram. – mondta.
A telefonban egy férfihang orosz akcentussal közölte:
– Isten bocsassa meg neked, hogy ellenunk uszitottad Rusz testvereinket es eladtad nekik a super fegyvereid.
Elvezed a sok penzed, amig csak lehet!

A hívás váratlanul megszakadt. A férfi értetlenül babrálta a kezében lévő, hirtelen elnémult okos készüléket, míg egy élesen süvöltő hangot nem hallott. Felnézett, s mielőtt emlékeibe zárhatta volna a világ egyik legszebb lagúnáját a lenyűgöző kilátással a Mount Otemanu hegyre, a telefon koordinátáira irányított lövedék derékban szétrobbantotta a testét.

Leslie felesége nagy lendülettel nyitott be a fürdőbe. A férfi szinte észre sem vette, csak ált a tükör előtt, kezében a borotvájával és tökéletes simaságú képét tapogatta.
Az asszony visszafordult és halkan annyit szólt:
­– Látom, már megint mozizol, hagylak.
– A saját... a saját mocskos fegyvere végzett vele. Abiit, non obiit – motyogta Leslie.
 

2022. márc. 13.