Hintákat álmodtam, kifolyt piros tintát –

rég elmúlt szerelmek romantikus titkát.

Az őszi erdő mélyén gyógyforrás fakadt,

egy parányi tisztáson ragyogott a nap.
 

Ismeretlen házban tágra nyitott ajtó,

apró bádogokat visz a végrehajtó.

Bakancsos vénember arca, mint a sikoly –

hatalmas ráspollyal üvegtálat csiszol.
 

Fényes bálteremben álarcos táncosok –

köztük izgatottan, félszegen futkosok.

Biedermeier díszlet, tombolnak a nézők,

újra ismétlik a Musetta-keringőt.
 

Szárny nélkül repülök, karomat kinyújtom –

hóviharban szállok, zuhanok félúton.

Hatalmas mélységbe nézek le remegve,

madárnyi kis testem bújik tenyeredbe.

 

2006-11-08